D r. L o v e - r e n d e l I.rész: Mi van doki?
Tokyoban járunk. Reggel fél tíz van, és egy mentő szágúld az utakon. - Egy fiatal, 16-17 év körüli lányt viszünk, lábtöréssel és agyrászkódással. - Vettem! A főbejáratnál vár rátok egy orvos, és két ápoló. - Kössz, mindjárt odaérünk! - mondta a hang és az adás befejeződött.
Amikor beértek, átvette egy doktor, és két ápoló, ahogy az elhangzottakban volt. Befelé siettek a lánnyal, aki az agyrászkódás miatt nem volt eszméleténél. Két nappal később, bent fekszik egy szobába, és éppen ébredezik. Lassan kinyitja szemeit. A fehér fény miatt alig lát valamit, amikor nehézkessen felül az ágyra, és körbenéz. Mostmár a homályos foltok sem homályosak, és minden tiszta, mint egy korházban. Ekkor egy sikítás hallatszik ki a szobából. Az odarendel orvos éppen benyit, amikoris hítelen hátra esik, és egy kissé nehézkes súly nehezedik rá. Valami erősen kapaszkodik belé, de nem látja, ekkor leemeli a szemüveget a szeméről, és megpillantja a fiatal lányt, aki a jóképű orvosba kapaszkodik. - Elnézést, megkérdezhetem, hogy mi a baj, kisasszony? - válaszolta illedelmesen. - Utálom a korházakat! - válaszolta a személt összeszorítva. Amikor hítelen észbe kap. Rájön, hogy leteperte az orvost. Ekkor hítelen feláll, és elszégyenli magát. - Oh, elnézést kérek, Doktor Úr! Remélem nem ütöttem meg magát? - Nem semmi bajom, de magácska egy kicsit jobban is vigyázhatna, mert így nem fog meggyúgyulni! - válaszolta közbevágva. - Igen? - lepődött meg Chidori. - Elnézést, Dr. Úr, megkérdezhetem a névét? - kíváncsiskodott. - A nevem Seyuki Minase, de csak szólítson Minase-nak! - mondta. - Rendben! - mondta a lány örvendve. - Akkor megnézhetném azokat a sebeket? - mondta egy kicsit türelmetlenül. - Oh elnézést, biztos siet a Dr. Úr, akarom mondnai Miase? - Hát nem éppen, de igen sietek... kérem mutassa a lábát! - mondta.
Amikor a lányt megvizsgálta mindenhol, Chidori csak tűrte és nézte a csodálatos kezeket, és a Minase arcát. - "Hogy milyen helyes!' - mondta magában. Ekkor a doktor szavai szakították félbe gondolatmenetét. - Hát, még bent kell maradnia, egy - két hetet, a gipsz miatt! - válaszolta. A lány egy kicsit csalódott volt, hogy ilyen gyorsan végzett is vele az orvos, ekkor Minase hírtelen visszafordult. - De még látjuk egymást, ugyanis én vagyok a kezelőorvosod, így minden nap, minden órában találkozunk! - mondta és kacsintott egyet. Azzal becsukta az ajtót, és elment.
Chidori alig várta, hogy a doktor bejöjjön hozzá egy pillanatra, és mindig amikor bement, hevesen dobogott a szíve, és elpirult. Csodálattal nézte, hogy Minase hogy beszél, hogy tartja a kezében a tollat, hogy hogyan néz. - Elnézést, de ellenőriznem kell valamit magácskán! - szólalt meg. Ekkor közel hajolt a lányhoz, aki megszeppent. Kezét lassan végivezette a lány combján, végig simította, megtapogatta. Közben másik kezét a lány nyakára tette, és fejét a fejéhez érintette. Miközben a másik kezével, amelyikkel a combját fogta lassan haladt a lágyéka felé, ekkor Chidori nagyon elvörösödött, és ellökte magától Minase-t. - Héj! Ez mi volt, kislány? - kérdezte az orvos. - Kérem hagyjon békén, és ne molesztáljon! - jelentette ki Chidori. - Hm! Már elnézést hölgyem, de Ön félreértett engem! Az Ön lázát, és sebének fertőzöttségét néztem meg. Nem szokásom a molesztálás, különben is, Magácskát nem is lehet, mert az olyan nők, mint Ön, nem is jönnek be az én izlésemnek. Sajnálom, ki kell, hogy ábrándítsam Önt! - mondta elterelve a gyanút magáról. - Na ne mondja! Az olyan férfiak, mint Ön egyátalán nem vonzóak, csak hogy tudja, nekem már van barátom! És jobb, helyesebb, és kedvesebb mint maga. - mondta, nagy csapást mérve ezzel Minase-ra. Minase csak pupillázott a hallottaktól. Ekkor nyugodt szívvel megszólalt: - Akkor válaszoljon kegyed, hol hagyta a barátját, ha ilyen udvarias, mint mondotta? - gúnyolódott. - Hát van fontosabb dolga is mint, itt ülni, és rám vigyázni. Különben is tanuló még. Osztálytársak vagyunk. - mondta egy kicsit megzavarodva. - Igen! Akkor az a fiú, még nagyon kezdő, mert tudhatná, hogy egy nő a legfontosabb és az első, nem holmi tanulás, vagy iskola! - mondta. - Ezt meg miből gondolja, Minase doktor? Nem mindenki olyan, mint Ön. Nem hajkurássza a lányokat, mint Ön. Nem lekezelő, és nem... Ebben a pillanatban odahuppan az ágyra a lánnyal szemben, és az ágyhoz szorítja, majd megszólal: - Én annak a fiúnak a helyében megmutatnám, hogy ki a férfi! - Ugyan már mit tud maga, hiszen még magánál is jobban csókol! - vágta rá a lány. Minase el kezdett nevetni és ismét megszólalt: - Talán esténként belopódzik hozzám, mikor alszom és össze-vissza csókolgat? Hiszen nem is tudja, hogy csinálom! - Ennél még az első csókom is jobb, mert maga biztos, hogy undorító, gusztustalan, mint egy... Minase nem volt képes tovább hallgatni, hogy befogja a lány száját, megcsókólta őt. Kezeit lefogta az ágyra, hogy ne tudjon kalimpálni velük. Chidori eleinte ellenkezett, aztán megadta magát, de végül megint ellökte magától Minase-t.
Minase mosolygott, és csak ennyit mondott: - Ha annyira odalvagy az első csókodtól, és attól, a kis kezdőtől, akkor miért engem csókoltál mohón? Talán jobban csókolok a barátodnál? A barátod nagyon pocsék lehet, ha úgy csókol, ahogyan te azt mondtad! - ekkor - Ne aggódj, nem szokásom beköpni senkit sem, holnaptól kezdve csak orvos-páciens kapcsolat lesz köztünk. Jó éjszakát Chidori! - kuncogott. Mikor ezt mondta, Chidori felkapott egy párnát és Minase után dobta, persze addigra már becsukta az ajtót. Chidori dult-fult a méregtől, mert hogy a férfié volt az utolsó szó éshogy megcsókolta őt. Azon tűnődött: - Méghogy orvos-páciens kapcsolat? Mi? - ekkor eszébe jutott - Az első csókom, miért tűnik olyan jelentéktelennek, mint ez, amit ez ő adott nekem. Miért volt olyan szenvedélyes ez a csók, az első miért nem? Ez a férfi olyan érzéki volt, mintha hiányolná a szeretetet, vagy mintha adni akarná szüntelenül... - ekkor megszólal ismét - Te jó ég! Miről hadoválok én már megint? - mormolja - Bocsáss meg Youta. - szólalt meg ismét - Holnap mindent elfogok mondani neked, mert akkor ha nem teszem meg, akkor az olyan lenne, mintha én is annak a nőorzónak leszek a cinkos társa.
Chidori egész éjjel le sem tudta hunyni szemeit, az esti incidens miatt. De nem a felháborodottsága miatt nem tudott aludni, hanem mert állandóan arra a csókra gondolt, amit Minase-val váltottak a szobábam. Mindig mikor csak arra a csókra gondolt, testét elöntötte a forróság, és a szíve hevesen kezdett dobogni. Kiverte a víz, és levegő után kapkodott. Az éjszaka folyamán többször is felébredt emiatt, és a visszaalvás késsz rémálom volt neki. Reggel aztán állandóan az ágyban feküdt, és aludni akart szüntelenül. De titokban arra várt, hogy mikor jön be ismét Minase, és viselkedik vele otrombán, de ma valahogy elmaradt. Hiába várta őt, csak nem jött. Már fél négy volt, amikoris nyillott az ajtó. Ekkor hírtelen felpattant az ágyból, már nem is voltak álmosak a szemei és más az orvos nevét akart akiabálni, amikor nagy meglepetésben lett része. Aki megjött nem más volt, mint Chidori barátja, illetve még csak barátjelöltje. - Oh, csak te vagy az? - mondta letörve, ekkor elgondolkodott - "Miért gondolok egyfolytában csak Mianse-ra, hiszen ő olyan bunkó, és faragatlan, nem is helyes. De hiszen nekem itt van Youta, a barátom." - mondta magában - "De még sem tud feldobni, valahogy nem érdekel, hogy mi van vele, annál inkább érdekel Minase Dr. Úr!" - Hékás, mi ez a lelombozódottság, miért vagy ilyen letört? - kérdezi Youta - Ha valaki bántani merészel, velem gyűlik meg a baja, csak mondd meg, hogy ki volt az és megverem?! - mondta. - Nem tényleg semmi, csak a gyógyszer egy kicsit még hat! - próbálta kimagyarázni a helyzetet. Persze ezt a beszélgetést már elejétől fogva rögzítette Minase, éles füleivel. Ekkor betoppant: - Hogy aludt a kis beteg? - kérdezte kedvesen, mintha mi sem történt volna tegnap - Látom, kábán, biztos valami szörnyűt álmodott a kisasszony az éjjel. Chidori tekintetét lesütve bámult messzire, és közben el pirult. - Dr. Úr! Mikor fog meggyógyulni? - kérdezte a fiú. - Oh! Elnézést, nem mutatkoztam még be! - válaszolta - Seyuki Minase vagyok, Chidori kezelőorvosa. - Oh, maga az! A nevem... - Tudom a nevedet! - mondta közbeszólva - Youta vagy, Chidori sokat mesélt rólad! - mondta. - Igen? - örült neki a fiú. Chidori elképedt azon, mit mondott Minase. -"Ez meg honnan tudja? Nem is meséltem neki róla, főleg a nevét nem mondtam el neki. És mi ez a kedvesség?" - gondolta magában - Kérem, Dr. Úr! Magunkra hagyna. Annyi mindent kell még megbeszélnünk, ami személyes, és nem tartozik magára. - utasította ki a lány. - Elnézést! Este, még alvás idő előtt még benézek Önhöz! - Köszönöm, nem szükséges, korán fekszem le aludni, mert az este nem tudtam! - Akkor majd legközelebb! Viszlát! - mondta nyugodtan, közben belülről majd szét vetette az ideg - Az este, az este! Tetszik vagy sem.
Youta megszólalt: - Mit akartál mondani, Chidori? - kérdezte tőle a fiú. - Hát nem tudom... már elfelejtettem! - tagadta le - Tudod mit, Youta, legközelebb, ha eszembe jut, akkor felhívlak és elmondom, rendben? - kérdezte Chidori. - Rendben!
Eljött az este, de Chidori barátja még mindig ott volt a lány mellett, így Minase csak tisztességes távolságból figyelhette őket. Amikor is nagyon meglepődött. Ugyanis Chidori megcsókólta Youta-t, aki szintén meglepődött, és nem értette a lányt. Mikor elment Youta, Chidori mélyen gondolkodóba esett.
|