1.rész Full Metal Panic - Közös emlékek "Válassz, Souske: Én vagy a fegyverek?"
Egy jó alapos Souske-püfölés után, Chidori nagyon kimerülten megy az állomásra barátnőjével, Kiyokoval. A lányok arról beszélgetnek, hogy milyen fáradtak a sok munka miatt, az állandó tanulás miatt. De ez nem elég, Kanamet az aggasztja a legjobban, hogy egy nyugodt napja sincsen Sousketől, mert vagy robbangat a másolóteremben, mikor papírokat akarnak lopni, vagy valami elképesztő marhaságot csinál, és neki muszály közbe lépnie. Ekkor jön mindig a "Souske-püfölés", Chidori végső megoldása. De már kezd hatástalanná válni a lány marcona, védelmezője ellen, aki még remélhetőleg bírja a Chidoriféle kiképzést. - Tudod, már néha nagyon fárasztó tud lenni Souske! - De Kaname, ezt most miért mondod? - kérdezi meglepődve Kiyoko - Hiszen amikor Souske melletted van, mindig olyan vidámnak tűnsz! - Igen, de, már nagyon fáradt vagyok. - szólt szomorúan. Ekkor megérkezett a vonat, a lány pedig lassan bebattyogott. Másnap a suliban. Souske már megint egy bakival indítja a napot, és Chidori már teljesen ki van akadva rá. - Souske, te idióta! - ordítja. - Chidori, bocsáss meg, nem direkt volt. Azt hittem, hogy valaki meg akart támadni téged! - Még mindig nem fogod fel, hogy vége. Senki sem akar megtámadni, főleg nem egy suliban, ahol több százan vagyunk! - még mindig ordít Souskeval. - De ott vannak a mesterlövészek, akik simán eltalálnának egy sörösdobozt is, akár 1200 méterről. Ekkor Chidori egy hatalmasat üt Souskera. - Ezt most miért kaptam? - kérdezte. - Elegem van belőled, Souske. Elegem van az állandó védelmezésedből! - már nagyon mérges - Csak egy hétvégét szeretnék, nyugodtan eltölteni! Érted? Egy hétvégét, csendben, nyugiban, ahol nincsen se fegyverropogás, se gránát- vagy bombarobbanás, vagy bármilyen hozzád hasonló tevékenység! Egy robbanás mentes hétvégét akarok! Meg tudod ezt érteni, Souske? - kérdezte Kaname. - Hát persze, Chidori! - válaszolta - Te, Chidori? - szólalt meg. - Igen! - válaszolt teljesen letörve - Mondjad! Ennél rosszabb ma már nem jöhet. - Lenne kedved egy hétvégi kirándulásra, velem? - kérdezte Souske. Ekkor Chidori pupillái tágra nyíltak a meglepettségtől, majd Souske felé fordult. - Hogy mi? - kérdezte elpirulva. - Egy hétvége a hegyekben, kettesben! - ismételte katonásan. - Hát! - gondolkodott - Semmi fegyver, semmmi gránát, vagy? bármilyen őrültség? - kérdezte lehiggadva. - Garantálhatom, hogy semmi nem fog történni, ami kiborítana, Chidori! - válaszolta ismét katonásan. - Akkor, rendben! - válaszolta. - Akkor a hétvégén találkozunk az állomáson, Chidori. - mondta Souske a lánynak. - Rendben, szombaton találkozunk! - válaszolta még mindig teljes meglepettséggel. Hamar eltellt a hétvége. Kaname pakolt a hátizsákjába, hogy mit fog magával vinni. - Gondolom, meleg lesz, tehát kell egy jó pár rövidnaci! - belerakta a zsákba - Aztán nem árt ha van egy fürdőrici is! - közben bepakolta a fehér, kétrészes fürdőruhát, amit még az egyik lánytól kapott ajándékba - Ki tudja, hát ha van ott egy fürdő hely. Azzal a tudattal ment el, hogy meleg lesz és, hogy vastag ruhát nem is kell hozni. Ételeket is bepakolt, de csak olyanokat, amik nem romolnak meg könnyen. Már az állomásra ért, amikor észre vette Sousket, aki már ott várta a lányt. - Souske, te már itt? - kérdezte. - Szeretek korán kelni! - válaszolta - Akkor indulhatunk? - kérdezte. A lány bólintott és elindultak. Az út nagyon hosszú volt, és messzire mentek. Hegynek fölfelé. Chidori véletlenül megcsúszott egy kőben, amikor Souske ott termett és a lány a karjaiba esett. - Chidori, jól vagy? - kérdezte. - I-igen, azt hiszem. - Ugye nem ütötted meg magad? - kérdezgette izgatott hangon. - Nem, semmi bajom, Souske! És haladtak tovább. Már a magas domb tetején jártak, amikor Chidori lehuppant a földre. - Ezt már nem bírom! - mondta lihegve - Nem bírom már, Souske. - Hiszen még alig haladtunk egy pár km-t. - Souske, én már nagyon fáradt vagyok! Csak egy picit áljunk meg. - Rendben! Egy pár percre megállhatunk. - fogja a távcsövet és a szeme elé kapja. Aztán nem sokára meg is érkeztek. Amikor Chidori meglátta a gyönyörű környezetet, tátva maradt a szája. Még a lába sem fáj a temészet láttán. - Souske, ez most komoly? - kérdezte meglepődve - Ez fantasztikus! Ez a csönd! Imádom. - Gondoltam, hogy tetszeni fog, azért választottam ezt a helyett, mert tudtam, hogy ez a legnyugisabb. - Köszönöm Souske! - válaszolta Chidori. - Oh, szívesen, Chidori! - egy kicsit megszeppent. A lány a tájat nézte, meg persze a madarakat. Amikor hírtelen Souske felé fordult. - Mond csak, Souske, van itt a közelben víz? - Hát persze, ott van a tó, ott szoktam jókat horgászni! - Ez komoly, tó is van? - vágott a szavába. - I...igen! Ezt miért kérdezed? - Csak mert véletlenül van nálam egy fürdőruha! - ekkor - Hé, Souske, nem megyünk le a tóhoz? Te horgászni, én meg fürdeni! Olyan régen voltam már vízközelben. - Hát, miért is ne? Chidori csak mosolygott. Előkapta a fürdőruhát és már is sietett, hogy átöltözzön. Souske addig a horgász felszerelést szedte elő a zsákjából, és várta Chidorit. Mikor visszaért a lány, elindultak a tó felé. Közben beszélgettek, illetve Chidori faggatta Sousket a horgász tudományáról. Annyira cserfes lett, hogy nem figyelt a lába elé és hírtelen megbotlott. Ekkor Souske gyorsan ott termett, és elkapta a lányt. De mind hiába volt, Chidori felhorzsolta a combját. Souske odasietett és rögtön kérdezgette a lányt, hogylétéről, de nem tudott hírtelen megszólalni. Souske a tópartra vitte a lányt, lefektette és rögtön hozta a kötszereket meg a fertőtlenítőszert. Mikor Chidori megérezte a fiú kezét és rögtön felkellt a földről. - Még is mit csinálsz? - kérdezte idegesen. - Nyugodj meg, Chidori, csak kötszer meg fertőtlenítőszer. - Minek? - Hogy ellássam a sebedet! - Ja, neharagudj! De hozzám még senki sem ért, főleg nem egy fiú. - Óh, hát csak ez a probléma? - Hogy csak eeeeez? - válaszolt idegesen - Souske, minek nézel te engem? - vonta kérdőre. - Ne légy ideges, Chidori, csak segíteni akarok! Chidori rögtön visszafogta magát és megszólalt az előtte térdenálló Souske felé. - De igyekezz! - mondta hallkan. Souske óvatosan a lány szoknyáját felhúzva, a combjához ért. Kezével óvatosan végig húzta rajta a tisztító zsebkendőt és másik kezével a kötszer után nyúlt. Gyengéden megérintve a lány combját, bekötötte a sebet. Souske óvatosan csinált mindent, nehogy Chidorinak valami problémája legyen ezzel. A lány odapillantott, hogy hogyan csinálja Souske, a kemény tekintetet felváltotta a szelíd tekintet. És a fiú arckifejezését figyelte elpirulva. Becsukta szemeit és az égfelé fordította arcát, amit megsütött a Nap. Souske felállt és meg akart szólalni, amikor észrevette Chidorit, amint csukott szemekkel felfelé néz. Csak nézte a lány arcát, felemelte kezét, hogy megérintse, amikoris bármilyen indok nélkül még sem érintette meg. - Késsz! - válaszolta. Chidori hírtelen észbe kapott, kinyitotta a szemét. - Ilyen hamar? - válaszolta - Azt, hittem, hogy azért egy kicsit tovább tart majd! - jegyezte meg hallkan.
Vége az első fejezetnek! Folyt.köv.
|