Szomor� �lom

"-L�ssuk csak, gondoljunk vissza egy picit azokra az id�re, amikoris Yusuke oldal�n harcoltunk a gonoszak ellen, mint p�ld�ul Toguro, hogy megeml�tsem! Urameshi a vezet�, akit nehezen lehetne elfelejteni, aki mindent az �kl�vel akart megoldani. Akkor ott van m�g Kuwabara, az a f�l-, abnorm�lis,  t�kkel�t�tt �s Hiei, akit a "fele-m�ss�ga" miatt (f�lig j�g-, f�lig pedig t�zd�mon sz�rmaz�sa miatt), na meg persze a term�szete miatt nem volt egy nagy kedvenc. F�leg mikor Kuwabara le 'kertit�rp�zte'!"

�l egy tiszt�son �s gondolkodik.

"Sz�val, az�ta el telt egy p�r �v, Yusuke �s Keiko egy�tt vannak, Kuwabara Yukina-val �l egy�tt, Botan �s Koenma, h�t hogy is mondjam csak, egy sz�val furcsa kapcsolatban vannak, az egyszer biztos! �s azt�n ott van Hiei..." - akadt a n�v Kurama sz�j�n, mikor visszagondolt r�: - Most vajon hol lehet, �s mi lehet vele? - k�rdezte mag�ban. Elmosolyodott, �s folytatta tov�bb. Visszagondolt azokra az id�kre, mikor m�g Youko Kurama-k�nt �lt, fosztogatott egy banda vez�rek�nt. Akkorm m�g t�rsak voltak Hiei-el. Az�ta m�r megv�ltozott, �s mondhatjuk �gy is, hogy a r�gi bajt�rs�val "t�z�n-vizen mentek kereszt�l"! Esz�be jutott az apr�termet� d�mon, amikor m�rges volt r�, vagy az els� igazi mosolya, amikor Kurama megnevettette. Azt�n esz�be jut, ahogyan elv�ltak egy m�st�l. Kurama h�rtelen megcs�kolta Hiei-t, aki ell�kte mag�t�l, �s mondott valami t�le megszokottat: "Ne l�gy na�v, att�l hogy emberi testben vagy, m�g nem leszek veled gyeng�debb! Az �n helyem az Alvil�gban van!"
- Vajon mi t�rt�nt vele? - v�jk�lta a k�rd�s azt az okos kis fej�t. Ekkor a sz�l er�sebben v�gig f�jt a f�ves ter�leten, megborzolta Kurama haj�t - Hi�nyzol!

Ek�zben Hiei, szok�s szerint egy fa tetej�n fek�dt az Alvil�gban, elm�lekedett �s mintha meghallotta volna ezeket a szavakat.
- Valami hi�nyzik...! - pr�b�lta szavakba �nteni, de nem igaz�n �rtette, hogy mi is ez a furcsa �rz�s. Hiei-nek nem er�ss�ge a besz�d, �s az �nkifejez�s, ez�rt csak a gondolatait pr�b�lta meg rendezni fej�ben. Egyfajta hi�nya t�madt az emberek vil�g�ba, jobban szolva egy szem�ly hi�nya. Visszagondolt azokra az id�kre, Yusuke oldal�n harcolva. Ekkor esz�be jutott Kurama, h�rtelen el kezd hevesen dobogni a sz�ve. - Mi van velem? - k�rdezte - Olyan fur�n �rzem magam! - v�laszolt.

Nem sokkal k�s�bb Kurama �zenetet kap Koenma-t�l, hogy az Alvil�gb�l egy l�nyt k�ldenek az emberi vil�gba, hogy besz�moljon a fejlem�nyekr�l. Kurama azonnal siet az �tj�r�hoz �s v�rja a titokzatos szem�lyt, aki majd k�zli a h�reket. Egy kis id� m�lva egy �rny�k jelenik meg az �tj�r� kapuj�ban. Ahogyan k�zeledik �gy egyre ismer�sebb� v�lik Kurama sz�m�ra. Nem m�s, mint Hiei. A kis d�mon egy kicsit megn�t, �s sokkal helyesebb lett. Nagyon meg�r�l neki Kurama, �s ez meg is l�tszoik az arc�n, de az akkor t�rt�ntek ut�n, nem akarta, hogy valami rossz�l is s�lj�n el, ez�rt ink�bb visszafogta mag�t �s teljes ridegs�ggel �dv�z�lte Hiei-t, aki egy kicsit csal�dott volt, tal�n t�bb vend�gszeretetet kap t�le.
- Nos, mik a h�rek? - r�gt�n k�rdez r� Kurama.
- Ne szaladjunk ennyire a dolgok k�zep�be! - v�laszolta � is ridegen.
- Ugyan mi�rt ne?
- Az �tj�r�t biztons�gi okokb�l nem nyitj�k ki csak hetenk�nt. Sz�val nem egy k�t percre j�ttem �t az emberek vil�g�ba. A h�rek enn�l viszont j�val fontosabbak, sz�val egy darabig maradnom kell . Nem mintha annyira akarn�m az eg�szet. - n�ma cs�nd - Ne gondold azt, hogy  az �n �tletem volt! - jelentette ki. 
- Nem gondoltam semmire, Hiei! - v�laszolta �s elmosolyodott.
- ... - h�rtelen meg sem tudott sz�lalni - Mi olyan vicces? - k�rdezte.
- Semmi! - v�laszolta egyszer�en, majd megint elmosolyodott.
- L�tom... - mondta, azt�n v�gig n�zett Kuraman - ...egy cseppet sem v�ltozt�l. Tal�n a k�ls�d, az egy kicsit l�nyosabb lett. - jegyezte meg mag�nak �s lehunyta a szem�t, majd a sz�ja sark�ban megjelent egy ici-pici mosoly.
Kurama ezt �szre is vette �s a szeme sark�b�l n�zte Hiei-t, majd � is elmosolyodott.
- Te sem v�ltozt�l, Hiei! Ugyan olyan vagy, mint p�r �vvel ezel�tt.

Be�rve a v�rosba, Hieire r�ngatott egy p�r emberibb ruh�t, mert h�t ha �gy megl�tj�k �t, m�g a v�g�n kinevetik, hogy milyen bolond. Elmentek Yusuke-�khoz, hogy sz�ljanak a h�rekr�l. Megbesz�lt�k, hogy Genkay-templom�ban tal�lkoznak. Megk�rdezzt�k Yusuke-�kat, van e hely n�luk Hiei sz�m�ra, am�g itt tart�zkodik, de Urameshi nemet mondott, �k is sz�k�sen voltak. Kuwabara sem igaz�n volt meghatva, az volt az indoka, hogy Yukina-val kettesben akar mardni. Ekkor Kurama felhozott egy �jabb lehet�s�get.
- Mi lenne, ha n�lam lakn�l addig. Az �desany�m �gy is elmegy otthonr�l, a mostoha ap�mmal nyaralni, �s �res lesz a lak�s. Ha gondolod...
- Felejtsd el, nem szorulok seg�ts�gre! - v�laszolta.
- Csak egy �tlet volt. Ha nem akarod, akkor nem! De, haa meggondoln�d magad, akkor tudod, hol tal�lsz!
- K�ssz, de nem! - v�laszolta flegm�n.
- H�lye vagy, Hiei, ezt nem utas�thatod vissza! - mordult r� Yusuke, megv�dve Kurama-t.
- K�sz�n�m, Yusuke, hogy ki�llsz mellettem, de ha Hiei azt mondja, hogy nem, akkor nem er�ltetheted r�. - v�lszolta csal�dottan - Bocs�nat, de most mennem kell, fontos dolgom van! Tal�lkozunk Genkay-n�l. Sziasztok. - �s elment.
- Te nem vagy eszedn�l, Hiei! Kurama csak j�t akart! - v�laszolta Yusuke.
Hiei nem v�laszolt, megfordul �s elment.
- Majd Genkay-n�l tal�lkozunk. Na �n lel�ptem. - majd elt�nt.
- Ez nem komplett, az egyszer biztos! - mondta Kuwabara.

A megbesz�l�s (Genkay-palot�j�ban) ut�n Hiei mindenkit megk�rt, hogy legyen el�vigy�zatos.
- Ennyire nem ismersz minket? - jegyzi meg Kurama  - Bocsika sr�cok, de most m�r megyek, k�s�re j�r. - mondta Hiei-re pillantva, az�tn a t�bbiekre n�zett �s elment.
Yusuke megpr�b�lta r�venni Hiei-t, hogy menyjen el Kurama-hoz, �s maradjon ott. Eleinte rem�nytelennek l�tszott, de siker�lt megfognia Urameshi-nek, �s r�vette, hogy maradjon n�la. Hiei elindult Kurama ut�n, hogy szoljon neki, m�g is csak elfogadja azt a megh�v�st. De nem tal�ta sehol sem, ez�rt elment a lak�s�ra. Becs�ngetett.
- Ki lehet az ilyen k�s�n? - k�rdezte meg Kurama- Egy pillanat, nyitom!
Amikor kinyitotta az ajt�t, nagyon megd�bbent, Hiei �llt vele szembe. Se sz�, se besz�d, bel�pett a lak�sba.
- Gyere be! - mondta Kurama.
- Megjegyzem csak Urameshi-�k unszol�s�sra j�ttem ide, �s nem a saj�t akaratomb�l... - h�rtelen eln�m�l - ...te mond csak, mi ez a hacuka rajtad? - k�rdezi �s el kezd nevetni.
- Ja ez? - k�rd�sre k�rd�ssel v�laszol - K�t�ny! �ppen vacsor�t csin�lok, nem vagy �hes? - k�rdezi meg.
- K�ssz, de...
- V�rj, szerintem ez �zleni fog! - fejezte be a mondatot Kurama - M�g �desany�mt�l tanultam.
- Most mondtam, hogy nem vagyok �hes. - Ebben a pillanatban morgott egyett a kis d�mon hasa.
- Nos, nekem a hasad eg�szen m�sr�l �rulkodik. - odal�pett hozz�, leguggolt a has�hoz �s besz�lni kezdett hozz� - Ugye, hogy �hes vagy?
- Kurama, te norm�lis vagy? - k�rdezte �s ugrott f�rre Hiei.

Kuram fel�llt �s Hiei szem�be n�zve annyit felelt:
- B�rmit is mondasz, biztosan �hes vagy! �gyhogy semmi mese, le�lsz �s eszel! - mordult r�.

Amikor k�sz volt minden, �gy habzsolta az �zletesebbn�l-�zletesebb falatokat, hogy szinte semmit sem hagyott. �s ez �gy volt minden nap. Kurama pedig el�gedetten figyelte, hogy "elismerik" munk�j�t. Megismertetett Hiei-el egy csom� �j dolgot (t�bbek k�z�tt a zuhanyz�t, meg a t�bbi berendez�sit�rgyat).

Hiei-nek egyre jobban kezdett megtetszeni Kurama, �s b�r nem mutatta ki, de bel�l eg�sz m�shogy �rzett. Egyik nap Hiei a f�rd�szob�ban volt, �s egy nap puffan�s hallatszott le a f�lszintre. Kurama szaladt f�l, hogy megn�zze, mi t�rt�nt. Benyitott a f�rd�szob�ba �s megl�tta Hiei-t, enyh�n hi�nyos �lt�zetben. H�rtelen m�g sz�lni sem tudott, csak b�multa a fiatal d�mon izmos test�t, ahogy csorog lefel� a v�z r�la. Lassan lefel� ir�ny�totta tekintet�t, amikor Hiei magael� kapott egy t�r�lk�z�t.
- Jaj, bocs, neharagudj, nem l�ttam semmit! - mondta Kurama, �s h�rtelen fordult el, h�ttal Hiei-nek, k�zben az araca t�zpiros lett.
- �r Isten, Kurama! - ord�tott Hiei.
- T�nyleg bocsi! - v�laszolta, megfordult �s a kez�vel mutogatott - Engedd, hogy seg�tsek neked! - amint beljebb l�pett a f�rd�szob�ba, megcs�szott a szappanon, amit Hiei ejtett ki a kez�b�l. Kurama be�t�tte a fej�t �s Hiei alatt, tal�lta mag�t. K�zben a szennyesruh�k bebor�tott�k �ket. Kurama el kezdett nevetni.
- Most meg mi olyan vicces? - k�rdezte Hiei.
- Semmi, semmi, csak... - �s nevetett tov�bb.
- Mi van? - egy pillanatra csendbe maradt, az�tn � is el kezdett nevetni.
Egy�tt nevettek, �s �szre sem vett�k, hogy egym�s karjaiban fekszenek. Ekkor Kurama megsz�lalt, hogy f�j a feje, de m�g ekkor is nevetett a helyzeten. Hiei a f�j�s r�szre tette a kez�t, �s meg akarta gy�gy�tani.
- Mit csin�lsz? - k�rdezte Kurama.
- Ha nem l�tn�d, pr�b�lok seg�teni! - v�laszolt.
- Igazad van, nem l�tom, tudod nincsen h�trafel� szemem! - mosolyodott el Kurama. L�tta, hogy Hiei komolyan veszi a dolgot. Csak n�zte az arc�t, a szemeit, a sz�j�t. Ekkor �szre vette Hiei is, hogy az a bizonyos furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, �gy �rezte, hogy nem tud ellen�llni ennek a k�s�rt�snek, �s musz�j kipr�b�lnia. M�lyen Kurama szemeibe n�zett, aki egy picit elv�r�s�d�tt.
- Hiei, �n...bocs�nat! - v�laszolta.
Csak b�multa Kurama-t, aki m�r nem gy�z�tt eln�z�st k�rni t�le. Ekkor Kurama fel akart �llni, hogy az �jabb csal�d�s helyett elvonuljon a szob�ba, de Hiei nem engedte . H�rtelen megcs�kolta Kurama-t, aki nagyon meglep�d�tt, azt�n visszacs�kolt, majd h�rtelen elr�ntotta a fej�t.
- Hiei! - ennyi j�tt ki a sz�j�n. 
Az ajkaira tette k�t kez�t. Nem mert a d�mon szem�be n�zni, mert att�l tartott, hogy akkor nem tud ellen �llni. Pr�b�lta elker�lni a tekintet�t, de amikor ism�t tal�lkozott vele, nem b�rta levenni a tekintet�t a szemeir�l. Az egyik kez�t ny�jtotta Hiei sz�ja fel�, hogy meg�rintse. Kurama lehunyta a szem�t, hogy �rezhesse Hiei cs�kj�t. Mindkett�j�k sz�ve hevesen dobogott. Egyik�k sem mert mozdulni, mert f�lt a m�sik reakci�j�t�l. Ekkor Kurama megindul, de az�tn mintha visszatartotta volna valami, meg�llt. Hiei is ugyan�gy tett, de �t csak Kurama meg�ll�sa tartotta vissza. Azt�n egyik�k sem b�rta tov�bb �s egym�snak estek. Hevesen megcs�kolt�k egym�st, �s k�zben Hiei el kezdte vetk�ztetni Kurama-t. Hiei v�gig simitotta Kurama test�t, �s amikor a combj�hoz �rt, mag�hoz h�zta, �s er�sebben tartotta.

Hamarosan elj�tt az a nap, amit Kurama nem v�rt annyira. Hiei-nek vissza kellett mennie az Alvil�gba. De helyette nem d�nthetett, az Hiei-re b�zta. �s b�r szomor� volt, mert tudta, hogy hogyan fog d�nteni, de b�zott abban, hogy m�g is megv�ltozik a d�nt�se. Visszak�s�rte Hiei-t az �tj�r�hoz. Nem mert a szem�be n�zni, mert azzal el�rulna mindent. Meg akarta v�rni, mig elmegy. Amikor Hiei visszafordult, hogy m�g egy pillant�st vessen Kurama-ra, l�tta a szemeiben, hogy ezzel f�jdalmat okoz neki, de a saj�t szabads�g�t sem adhatja f�l. Visszament Kurama-hoz, meg�rintette az arc�t, �s megcs�kolta. Egy hossz� �s �rz�ki cs�kot adott Kurama ajkaira. A cs�k olyan hossz� volt, hogy szinte el sem akart engedni, a kez�vel belekapaszkodott Kurama hossz� v�r�s hajf�rtjeibe, majd mag�hoz szor�totta �s m�g hosszabban cs�kolta. Azt�n gyeng�den befejezte �s egy puszit adott Kurama sz�j�ra. Majd megfordult �s elt�nt az �tj�r�ban.
- Rem�lem m�g tal�lkozunk, Hiei! - v�laszolta.

V�GE