15.rész
Átkozott iskola

Reggel a suliban, Ayumi beszélget Kitaval a hétvégén történt dologról.
- Ezt nem hiszem el, már is iskolába kellett jönnöm, pedig lehetett volna még a tegnap egy picit hosszabb. - szólalt meg Ayumi.
- Miért, mi történt? Csak nem Touya és közted történt valami? - szólalt meg Kita csillogó szemekkel.
- Hát, de! - mondta Ayumi egy kicsit szomorkásan.
- És, nem volt jó vele, vagy mi van?
- De igen, minden nagyon jó volt, de...
- De mi? - szakította félbe Kita.
- ...de nem történt semmi! - fejezte be a mondatát.
- Ezt meg hogy érted? Nem szeretkeztetek? Akkor miét mondtad, hogy jó volt vele?
- Mert tényleg jó volt vele, de nem történt meg a dolog!
- Na aztán miért nem?
- Mert félek egy kicsit, ettől az egésztől!
- Te hülye vagy, már bocs, hogy ezt mondom! - adta tudtára az egyet-nem értését Kita.
- És mi van, ha nem is...
- Ezt hagyd abba, Ayumi! - szólt rá - Ha nem szeretne és csak kihasználna, akkor nem mutattott volna be a családjának, és nem hagyta volna szónélkül a dolgokat. Akkor simán átgázolt volna rajtad, meg szerezte volna, amit akart és elment volna.
- Igazad van! - válaszolta Ayumi egy kicsit megnyugodva.
Ekkor Ayumi hátamögött megérkezett Touya, és a lány szemét befogta.
- Touya! - szólalt meg Ayumi felélénkült hanggal.
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az?
- A te érintésedet bármikor és bárhol felismerem! - mosolygott rá.
- Most úgy megcsókólnálak! - súgta a lány fülébe.
- Touya, iskolában vagyunk! - válaszolta.
- De nem bírom! Mindegy egyes óra kín!
- És nekem most osztályfőnökim lesz, és mint mindig én fogok szívni!
- Már megint? - lesz mérges Touya - Mindig kitalál valamit!
- Hagyd, Touya, ezzel csak mégjobban rontasz a helyzeten! - szólalt meg Kita.
- Megint körülötted ólálkodik! - szólalt meg idegesen.
- Nem számít, mert mindig csak te jársz a fejemben!
- Igen is számít! - kiabál a lányra és otthagyja őket idegesen.
- Touya, ne csinálj semmi ostobaságot, rendben?
- Ne szólj bele, kérlek! - válaszolta vissza - Mindjárt jövök, egy pillanat, csak előtte még egy dolgot tisztázok vele!
- Touya, ne! - szólt a fiúra.
Ekkor Touya megáll és visszafordult, majd megindult a lány felé. Mikor odaért, mindenki szeme láttára Ayumit a falhoz szegezte, és körbe fogdosta.
- Hozzád ért? Mond meg, kérlek, ha hozzád ért! - szólalt meg.
- Touya, dehogy is! Egy újjal sem!
- Mert ha igen, én....
- Touya, nyugodj meg, nem ért hozzám, nem is hagynám, hogy hozzám érjen!
Mondta Touyanak és közben megsimította az arcát. Touya még mindig nem akarta elhinni a lány szavait, és az akkor éppen feléjük közeledő Takeda felé megindult, a falhoz nyomta és úgy mondta neki a szemébe.
- Ha hozzá mersz érni, akár egy újjal is, azt nagyon meg fogod bánni!
- Öcsike, ne fenyegess engem! - mondta gúnyos kacajjal az arcán.
- Nem fogom hagyni, hogy bántsd!
-