1.rész
Ismerkedés vámpírmódra

Éppen esete van, és az iskolából tart hazafelé egy 17 éves lány, akit utcai fosztogatók vesznek figyelembe és kezdik el üldözni. Ekkor a semmiből egy fura alak bukkan fel, és menti meg a lány életét és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tünik. Makino egy kicsit csalódott volt, mert akarta látni megmentője arcát...

- "Ezt nem hiszem el, még azt sem mondta, hogy 'bú' vagy 'bá'! Milyen faragatlan egy fickó? De az tény, hogy megmentett! És az a hang..." - szólalt meg hallkan motyogva, majd felidézte a hangot, amit aznap este hallott: "Futás, mielőtt meggondolom magam, kislány!"
- Te Makino, mondcsak miről beszélsz? Ki mentett meg téged, és kitől? - szakította félbe egyik osztálytársa a lányt.
- Oh! Nem mondtam volna? - válaszolta.
- Hát nem! - mondta - Na mesélj csak! - bírta rá a lányt.
- Semmi különös nem történt, csak egy alak megmentett tegnap este, mikor olyan későn jöttem haza a suliból, amiatt a hülye tanár miatt.
- Milyen támadás, milyen alak? - kérdezett vissza a lány.
- Hát azt nem tudom, mert sötét volt és nem láttam semmit sem, csak hangokat hallottam, de azt tudom, hogy a hang tulajdonosa egy férfi volt, illetve egy fiú, mert nagyon fiatalos volt a hangja. Olyan otromba volt, és lekezelő... de még is csak a megmentőm, nem? - mondta mélyen elgondolkodva.
- És kik támadtak meg?
- Mondom, hogy sötét volt! - válaszolta - De talán valamilyen útonállók, akik fosztogatják az embereket.

Makinonak ismételten bent kellett maradnia, és megint későn ment haza. Amikor sétált az éjszakában, érezte, hogy valaki követi őt. Hát persze, egy újabb alak volt, aki ki akarta fosztani a lányt. Makino el kezdett rohanni, hogy ne tudja utolérni az alak, aki késsel hajkurászta a lányt, egy csöndes, kis, szűk és kihalt utcán. A lány megbotlott és elesett, a földre.
- "Jaj ne, már megint! És most nincsen itt a megmentőm, hogy segítsen nekem!" - mondta magában.
- HÉ! Te kis ringyó, ide a pézt, vagy megdöglesz! - mondta a lányra kiabálva.
- Higyje el, nincsen nálam pénz! - monda egy kicsit megszeppent hangon.
A férfi közelebb lépett és felemelte a kezét, amelyben a kés volt. A lány felé szúrt. Makino benyugta a szemét. Ekkor megjelent ismét a titokzatos alak, könnyedén lefogta az illető mindkét kezét, egyszerűen megszorította a kezért, amiből aztán kiesett a  kés. Makino arra lett figyelmes, hogy nagy lett a csönd. Mikor felnézett, látta, hogy egy furcsa alak áll az illető mögött, és a nyakára tapasztotta ajkait.
A lány hírtelen nem tudta, hogy mit gondoljon, mikor kicsúszott a száján egy szó:
- Az ismeretlen, tegnapról! - mondta.
- Hm? - meghallotta és figyelt fel rá.
- Vámpír? - jegyezte meg észrevételét egészen hallkan.
De akármilyen hallkan mondta, az idegen abba hagyta a szürcsölést.
- Még nem! - mondta - ...de talán a te véreddel az lehetek! 
Majd a lányra vezette tekintetét (a sötét miatt nem látta arcát, csak szemeit, amikkel bámulta). Elengedte a  késes férfit, aki kitágult pupillákkal a földre zuhant. A lány megréműlt ennek láttán és el kezdett hátrálni. Az ismeretlen pedig megindult felé. Amikor Makinonak sikerült felálnia, el kezdett futni, de hiába, nem tudta lerázni az ismeretlent.
Egyik pillanatban hátrafordult és már ott sem volt a férfi, amikor pedig előre nézett hírtelen ott  termett. Makino pedig belébotlott. Ismét a földre zuhant.
- Auu! - mondta - Ez fájt! - szólalt meg.
- Ez így túl egyszerű! Kelj fel! - mordult rá - Gyerünk már, mi lesz? - mondta - Nem élvezetes a játék, ha nem menekül a zsákmány!
A lány megdöbbent ennek hallatára, felállt és elkezdett futni!
- Így már sokkal jobb! - mondta egy kis huncutt mosollyal az arcán.
Makino futott, amilyen gyorsan csak tudott, de nem tudta lerázni az ismeretlent. Utolérte a lányt, akit aztán átölelt szorosan a karjaival, és közel hajolt hozzá, hogy megízlelje vérét.
- Kérlek ne! - mondta könyörgő hangon - Bármit megteszek, csak ne bánts! - folytatta.
Meglepődött egy kicsit az ismeretlen.
- Hű-ha, még soha senki nem könyörgött, hogy ne bántsam!
A lány elhallgatott. Ekkor az idegen egyik kezével férre tűrte a lány haját, és közel hajolt hozzá, hogy rálehelhessen. Makino összerezzent mikor a férfi lehelletét a nyakán érezte.
- Kérlek, ne bánts! - szólalt meg ismét remegő hangon.
- Rendben, de cserébe bármit kérhetek.
- Igen, mindent megteszek! - mondta egyetértve.
- Mi a neved? - kérdezte, közben gyengéden végig húzta a lány testén a kezért.
- Ma...Ma...Makino Hi... Hiu. - mondta egy kicsit izgatottan.
- Hol laksz? - ismételten kérdezte az idegen és a lány nyakához érintette a száját.
- Azt sajnos... - egy nagy nyeléssel szakította félbe - ...nem mondhatom meg! - zihált.
- És miért nem? - kérdezte és közben megnyalta a nyakát.
- Mert... mert... mert nem és kész!
- Azt mondtad, hogy bármit megteszel! - ismételte.
- Igen, ha nem bántasz! - egészítette ki Makino.
- Akkor szeretkezz velem! - vágta rá.
- Hogy mi??? Eszednél vagy? - mordult rá.
- Ígéretet tettél rá! Tudod.
- Hiszen alig ismerlek,  nem tudom a neved, hogy hol laksz, hány éves vagy, meg ilyesmik!
- Dark a nevem, ott fent lakom az elhagyatott kastélyban, és több mint 300 éves vagyok. De csak 19-nek nézek ki! Mostmár megfelel?
- Ez nem vicc! Most komolyan?
- Én sosem viccelek és mindig komoly vagyok.
- De te egy...
- Mond csak ki? - szólt közbe -  ...egy vámpír vagyok! És a vámpírok már nem is randizhatnak?
- Hát? - vágott közbe - El tudom képzelni, milyen vérsen komoly lenne a ranid egy lánnyal!
- Miért, most mi van? Igen is randiztam már egy csomó lánnyal! Ha ennyire akarod, akkor nem bántalak... - jegyezte meg - Meg-jegyzem, nem is akartalak bántani, csak egy kicsit szórakoztam!
Ekkor kapcsolt Makino is.
- Átvertél! - lökte el magától a fiút - Te szemét!
- Aztán miért is? - vágott közbe.
- Mert ígéretet tetettél velem!
- Álljon meg a menet! - ragadja meg a lányt - Ha jól tudom, akkor nem kértelek rá, hogy ígéretet tegyél nekem. Pont ellenkezőleg, te jöttél azzal, hogy megteszel bármit, csak hogy ne bántsalak!
- Hát... ő... hát! - gondolkozott rajta - Akkoris, minek kellett úgy rám ilyeszteni, csak is azért mondtam, mert úgy rám ijesztettél, és egyáltalán miért ölted meg azt az embert?
- Talán hagytam volna, hogy rád támadjon?
- Mondjuk ez is igaz! - szólalt meg halk hangon - És ki kérte, hogy ments meg? Merthogy én nem, az is biztos.
- Én nem úgy vettem észre! - közel hajolt a lányhoz - De tudod mit, akkor többször nem foglak megmenteni. Jössz te még hozzám!
- Na azt lesheted!
- Majd meglátod! - szólalt meg - Na én most már megyek!
Ekkor hírtelen kirázta a hideg és megdermedt.
- Dark? - szólította meg a fiút, aki már nem volt ott - Már le is lépett? Hát szép kis alak, mit ne mondjak!
- Még el sem mentem, és te már is engem hiányolsz?
Bukkant fel a sötétből ismét Dark.
- Kérlek, ne csináld ezt, mert a szívbajt hozod rám!! - szólalt meg Makino.
- Szóval már csak úgy felbukkannom sem szabad?
- Nem ezt mondtam, de mindegy. - hírtelen csönd - Dark!
- Hm?
- Hazakísérnél? - kérdezte Makino.
- Mi van talán félsz?
- Ugyan már, dehogy is, csak...
- Persze, persze... - csitította a lányt - Akkor, merre is laksz?
- Mondtam, hogy nem mondom meg!
- Akkor így nem tudlak hazavinni.
- Akyo utca 34-es szám
- Akkor kapaszkodj belém! - szólalt meg.
Makino egy kicsit lemaradt, nem értette, hogy mire is gondol Dark (vagyis Yoshi), de mikor magához fogta a lányt, szorosan átölelve a derekánál, egy kicsit megszeppent és a szíves is hevesebben vert.
Yoshi felkapta a lányt, és már túlszökkent vele három háztömbön is. Amikor a lány otthonához értek, a fiú a kertjükbe tette le. Makino egy pillanatra elbóbiskolt, és kapaszkodott Yoshiba, amikor is a fiú úgy érezte meg kell csókolnia őt.
Lehajolt a félig már alvó lányhoz, akit a karjaiban tartott, és gyengéden megcsókólta. Ennek hatására Makino felnyitotta a szemeit.
- Már meg is érkeztünk? - kérdezte félálomban, amikor észre vette, hogy Dark túlságosan közel van hozzá.
- Akkor én megyek is! - válaszolta a fiú.
De még mielőtt eltűnhetett volna.
- Dark?
- Hm? - megállt és a lányra nézett.
- Mi a teljes neved? - kérdezett rá Makino kíváncsian.
A fiú rámosolygott a lányra, majd elindult, mintha nem akarna válaszolni rá.
- Yoshi! - nyögte hallkan oda.
- Köszönöm, Yoshi Dark!
A fiú megállt ismét.
- Ugyan mit? - fordult vissza a lány szemébe nézve.
- Hogy haza kísértél!
- De nem lesz legközelebb! Ez egy egyszeri alkalom volt! - szólalt meg - Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem tartozol nekem! - emlékeztette Makinot - Tudod, bármit kérhetek?
- Azt hiszed, elfelejtettem? - mondta - Muszáj rá emlékeztetned? - válaszolt Makino.
- Most már megyek, mert a végén a szüleid is idejönnek! Szia!
- Szia!

Vége az első résznek!
Folyt.köv.