4.rész Értelmetlen értetlenség
- "Csak egy dolgot kérnék, amit a jövőben is jól jegyezz meg! Hagyj békén, rendben?" - gondol vissza arra, amit May mondott neki egy hete. Aztán ismét lejátszódik fejében a veszekedés: - "Most miért vagy ilyen?" - "Valóban nem tudod?" - kérdezte May. - "Nem, esküszöm!" - "Mikor visszamentem a forrásnál történt dolog után, hallottalak Kai-jal beszélgetni rólam! Azt mondtad, hogy csak jól kiszórakozod magad, és utána..." - "Na, egy pillanat! Én egy szóval sem mondtam ilyet! Azt Kai állította!" - vágta rá. - "Legalább most ne hazudj!" - szólt vissza May. - "May, legalább hallgass meg! Hagy mondjam el, hogy én mit gondolok róla!" - "Ne fáradj, nem kell!" - válaszolt flegmán. - Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mondhatott ilyet, én soha... - kezdte el mondatát Mark, amikor eszébe jutottak a még régen mondott szavai - "Ugyan már Kai, tudhatnád, hogy sosem maradok meg egy lány mellett sem, nem szertem ha lekötnek. Jól kiszórakozom magam és ennyi!" De akkor most miért érzek még is másként, miért nem tudok vele úgy viselkedni, mit az addigi lányokkal? -kérdezi magától.
Másnap, matekórán: - Ki hiányzik az osztályból? - kérdezi Mark. Senki sem felel, ekkor egy hang hátulról megszólal. - Mayen kívül, senki sem, Tanár Úr! Egy kicsit elszomorodott, és a lány üres asztalát nézte, aztán megszólalt. - És ki tudja, meggyógyúlt már? - kérdezte ismét. - Nem, még mindig a lábával fekszik otthon. - Áh, értem, akkor folytassuk az órát.
Ekkor: - Tanár Úr! Odanézzen csak! - szólalam meg az egyik diák. - Az ott nem May?
|