9.rész Ez már nem játék
Az iskolában Touya beszélget a bandával. - Na és mi történt? Megvolt a kiscsaj? - kérdezte az egyik. - 'Nem mondhatom, hogy nem történt semmi' - gondolta át magában a dolgot - Minek nézel te engem? Tudod, hogy sosem távozom üres kézzel! Mindig megkapom, amit karok! - Akkor tehát tényleg megtetted, megdöntötted Kawayat ? - szólalt meg a második. - És mit szólt hozzá a csaj? - kérdezte a harmadik. - Először, mint minden csaj, el akart szökni előlem, de miután lefogtam a kezeit, hogy ne tudja kiverni a szemem, már lenyugodott. - válaszolta. - De még is, mit csinált? - kíváncsiskodott a negyedik - Hallatta a hangját? Egyátalán élvezte a dolgot, tudod mire célzok? - Hagyj már békén! - tólta le érte Touya. - Ugye nem azt mondod, hogy belezlúgtál? - Ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan? - mondta Touya mélyen elgondolkodva a dolgon - Ez a csaj az agyamra megy, állandóan az utamba kerül és mindig én járok pórul, az egész suli előt leéget. A hócipőm van tele vele! Az agyamra meg, de ugyanakkor meg annyira kívánatos a teste! - ekkor gondol egyet - Lehet beveszem az ágyasaim közé a sorba! - Biztos, hogy csak ennyi? - szólalt meg az egyik. - Amit mondtam, megmondtam! Senkiben nem zúgom bele! Olyan, hogy érzések, számomra nem léteznek! - válaszolta megkeményített tekintettel - Menyjünk órára, mert a végén még mi kapunk. - Hé, most tisztára úgy beszéltél, mint Kawaya! - mondta a másik és nevetett. Touya lemaradt egy kicsit a többiektől és mélyen gondolkodóba esett. - 'Nem szeretkeztem vele, de még is, annyira...' - emlegette fel - 'Mért nem vagyok képes kiverni őt a fejemből?' - mondta. - Hé Touya, még ma ideérnél végre? - kiabált vissza az egyik haver. - 'Ez a Kawaya, tudja, hogyan kell engem felhúzni?' - Hékás, igyekezz már! - Megyek! És a srácok után igyekezett!
Ez alatt a suli másik termében, Ayumi és Kita beszélgetnek! - Tényleg? Te és Touya? - mondta káprázott szemekkel. - Habár azt mondta, nem történt semmi! - Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. Most nem viccelsz, ugye? - Miért tenném? - kérdezte - Nem akartam hinni én sem, de mikor reggel volt, ott ült az ágyamnál és megvárta míg felébredek! - És reggeli vagy egy szál virág? - tette hozzá Kita. - Ugyan már, hová gondolsz! - tört le - Azt mondta, idézem: "Hogy csak vele szeretkezhetek, senki mással! Csak az ő szűze lehetek!" - is-mételte Ayumi. - Te jó ég! - szólalt meg Kita döbbenten. - Én mondtam! - ekkor eszébe jutott - De ugyanakkor... - Most meg védeni akarod? - kérdezte Kita. - Más volt a tekintete, nem olyan, mint a suliban, ahogy néz rám, hanem olyan más, őszinte, olyan Touyas. És amikor csinálta azokat a dolgotak, láttam rajta, hogy nem az, akit mutat, hogy ő valójában más. És ha azt is mondta, hogy "úgy viselkedtem, mint egy nyafogós liba", akkor éreztem, hogy nem volt velem őszinte! - Hát én nem tudom, Ayumi! - ekkor megijed, mutogatni kezd. - Mi a baj, Kita? - kérdezte meg Ayumi. Amikor megfordult és megpillantotta Touyat és a bandáját. Minden áron el akarta kerülni Touyat, de a banda csak azért is odament a a lányhoz. - Hé Kawaya! Milyen volt az éjszaka? - kérdezték a srácok és ki-nevették. Ayumi Touyara nézett és nagyon dühös lett. - Kár is lenne tagadni, Touya már minden szaftos kis részt elmesélt! - Touya? - nézett rá és várta a monológját. - Bocs, Kawaya! De én nem az az álompasi vagyok, akire vágysz! Ennek a mondatnak a hallatán, Ayumi teljesen megnémúlt és egy szó sem jött ki a száján. - Hé Kawaya! - szólt vissza hozzá Touya - De az ágyban még lesz helyed, a többi lány között! Tudod mit ígértél? - mondta és el akarta húzni a csíkot. - Touya Michuro, még is mit képzelsz magadról? Hogy sűlne ki a szemed! - kiabálta rá - Megbíztam benned, és te elárúltál! Elmondtad a barátaidnak? Mit képzelsz, hogy csak úgy játszhatsz az emberek érzéseivel? - Ugyan már Kawaya, mit gondoltál, hogy majd beléd szeretek? - Hát tudd meg Touya Michuro, hogy csak kihasználtalak! - jelentette ki. Ennek hallatán az egész suli csöndbe borult. Amikor Touya fülébe jutott, letaglózótt. Visszafordult és a lányra nézett egy egészen másfajta tekintettel, majd megindult felé. - Remélem csak vicceltél? - kérdezte kissé ideges hangon. - Jól hallottad! - flegmáskodott - De ha gondolod, elmondom mégegyszer! Nem a tiéd volt az elős csókom, már volt egy első, sőt egyenesen pocsék voltál! És a hab a tortára, én használtalak ki téged! Én kérte meg a szüleimet, hogy menyjenek el otthonról, hogy aztán... - Ezt most csak úgy mondod! - és mosolyog. - Nem szokásom viccelni ilyen dologga! - és körbenéz. Amikor megpillantja az a múltkori B-s srácot Touya mögött elindult felé. - Hé te, a múltkor azt kérdezted, hogy lennék a csajod! Ugye? A válaszom igen! - Tényleg? - lepődött meg - Ez cool! Ayumi Kawaya az én csajom! Ayumi Kawaya az én nőm! - kiáltozta. - Hé, nem akarsz megcsókólni? - kérdezte. A fiú szája tátva maradt, mint amikor a borjú bámulja az újkaput. Touya már forrt a dühtől, amikor meghallotta a "csók" szót, rögtön megindult a lányfelé. - Azonnal tűnj el! - Hé, ő az én pasim! Megfogta a fiú arcát és meg akarta csókólni! - Na ide figyelj! Ha már a suli előtt égetsz le, akkor csináld jól! Touya odasietett, megragadta a lányt és megcsókólta. - Touya hagyd abba! Miért csinálod ezt? - Mert csakis az én csókom van rád ilyen hatással! És ismét megcsókolta. A lány egy pillantara szacsókólt, aztán ellökte magától és pofon vágta Touyat. - Hé ő az én csajom! - szólt közbe a srác. - Pofa be! - szólt rá Touya. - Touya, mit merészelsz? - Mi folyik itt? - szólalt meg egy ismerős hang - Nem tudom, mi a vita témája, de azonnal hagyjátok abba! - szólt közbe Takeda - Hé, Touya, az irodámba! - szólt rá - Most! - Ezt még folytatjuk, Ayumi! - mondta a lánynak - És te, kishaver..! - Hé, azt mondtam, hogy most, Touya Michuro! - szólt Takeda. Idegesen követte Takedata az irodába.
Az irodában: - Ezt most miért csináltad? - förmed Takedara - Már majdnem... - Közel sem voltál hozzá! - szakítja félbe - Csak egy újabb lebőgésed lett volna az egész iskola előtt és egy újabb pofon attól a lánytól! Lásd be! A kislány nem akar tőled már semmit. - Ez hülyeség! - Hát akkor hogy van? - kérdezte - Mond el te! - Még csak nem is járok vele! - Kawaya a diákom! Úgyhogy, ha megkérhetnélek, ne piszkáld őt. - Persze! Megint kezded, ugye? - mondta. - Ugyan már, hova gondolsz? - megszólalt - Hiszen nem az én vagyok az első, aki megdönti az iskola diáklányait? - De nem is az utólsó! - felesel - Ne merj Ayumira szállni! - fenyegeti meg Touya. - Még mindig a múltkoriért haragszól, ugye? - emlegeti fel - Csak szívességet tettem neked, Touya! Vágülis, nem én mondtam ki a végső szót, nem én üldöztem el, hanem te! - De nem én csábítottam el, és fektettem le! - vágja vissza Touya. - Hiába kapálozól! Maximum a második helyet érheted el! Őszinte leszek hozzád, Touya! A Michuro névhez te kevés vagy, soha nem illetett meg téged ez a név! - szólta le Takeda - Szégyent hozol a családodra! - Aki itt szégyenkezhet az egyedül te lehetsz, nem én! Hogy van képed az én nyakamba varni mindent és ártatlannak tettetni magad? - Hé, azt ugye tudod, hogy bármikor kirugathatlak? Csak szólnom kell az igazgatónak! - Engem te ne fenyegess! - szólt vissza - Én is megtehetném, hogy kiskorúak megbecstelenítéséért az igazgatóhoz fordulok, de csak egy valami tart vissza. És azt te is nagyon jól tudod, mire gondolok! - Hát én viszont szemrebbenés nélkül megtenném! - rendezte el ezzel a beszélgetést. - Ne hogy azt hidd, ezzel mindent elintéztél! - és indult kifelé. - Én nem vagyok a bábud! - visszaszólt Touya - De egyet mondhatok, ne próbáld Kawayat elszédíteni! - mondta és elment. - Amig azt nem mondom, mehetsz, addig itt maradsz! - kiabált utána Takeda - Touya!
Vége a kilencedik résznek! Folyt.köv.
|