2.rész Különös álom
" Éjszaka volt! Minden és mindenki csönben, még a szél sem borzolja a fák lombjait. A távolból egy hang hallatszik! Mintha... énekelne valaki? Onnan föntről... a hegyről..., ahol azaz elhagyatott, romos kastély áll... még az óidőkből. Egy fiú? A torony tetején? Ott ül és szomorkodik! Makino közelebb megy, habár inkább repül, mert hogy nem is érinti a lába a talajt (lebeg).
Szívem mélyén, él egy tudat, hogy elvesztettem családomat. Nem mangányos vagyok, Csak egy vámpír.
Szerelmem a nagy magány, rámköszönt minden hajnalon! Egyedül vagyok e nagy Világban, rab egy várpalotában.
Szívem megszakad, mert nem hallom a hangodat! Bárcsak láthatnám újból... (...)
Hangzott egyre hallkabban az ének, amely bevisszhangozta az egész várost!"
Ekkor Makino felkapja a fejét a párnájából és körbe tekintett. Szíve hevesen vert és a púlzusa is gyors volt. - Mi volt ez? - kérdezte.
Ezalatt Yoshi álmában:
"Egy lány! Az egyik pillantban közeledik felé, a másik pillanatban már szeretkezik vele egy ágyban! Nem látja a lány arcát, de még is ismerőst vél benne fölfedezni. A nevén szólítja! Yoshi fekszik az ágyban, a lány pedig rajta! Szeretkeznek! A hangok mindkettőjükből orbitálisan mélyről törnek föl, éppen a lány testét simítja végig... Amikor is történik valami. Yoshiban egyszer csak feltámad a vérszomj, és rátámad a lányra, majd megöli őt. közben a lány kiabál segítségért, és kapálódzik is, hogy ellökje magától a fiút, de nem tudja. Egyre jobban elhagyja ereje. Amikor Yoshi belenéz a lány arcába, bevillan neki Makino arca. Mély döbbenet ül Yoshi arcára, látván a lány szenvedését, és hogy meghal!"
Ekkor felijed. - "Mi volt ez?" - gondolta magában - Makino! - szólalt meg.
Másnap este: Makino siet hazafelé. Úgy érzi, valaki követi őt. Ekkor hátra-hátra tekintget, de senkit sem lát, egyszerűen csak érzi, és mintha hallaná a lépteit. - Yoshi! - szólítja meg - Gyere elő! Tudom, hogy te vagy az! Ekkor a sötét sikátórból előlép és nevet. - Honnan tudtad? - Hm? - Honnan tudtad, hogy én vagyok az? - kérdezte. - Megéreztem! - vágta rá. - Oh, szóval megérezted? Nem is tudtam, hogy ilyen jó megérzéseid vannak. - Én csak azért... - Jaj ne! Hagyjuk ezt az érzelgőssőget! Kereken megmondom, hogy mirét jöttem most ide! - Hm? - döbben meg a lány. - Te is álmodtál valami furcsát, Yoshi? - szólalt meg Makino. - Hm? - nézett a lányra - "Álmodott velem?" - mondta magában. - Álmomban láttalak téged, a torony tetjén ültél és egy dalt énekeltél! Hogy is van? - gondolkodott rajta, aztán eszébe jutott:
"Szívem mélyén, él egy tudat, hogy elvesztettem családomat. Nem vagyok más, csak egy vámpír, szívemet nyomja a nagy kín..."
- Te vagy az! - mondta megdöbbenve, és visszagondolt egy pártfogójára, aki egy legenda tekercset tartott a kezében is felolvasta neki: -" A legenda szerint egy lány, akinek a felbukkanása különös, ő fogja megadni neked azt, amitől te is a család tagjává válhatsz! A kiválasztott álmodik veled, sőt még a gondolataidat kitalálja és múltadat tudni fogja! - De Brego, én nem fogok egy embert megölni! - Egy szóval sem mondtam! - Hm? - Szeretkezni fogsz vele! És mikor szeretkezel vele, majd megtudod!"
- Mit akartál mondani? - kérdezett vissza Makino. - Csak, hogy... - bizonytalanodott el Yoshi, ekkor - Azért jöttem, hogy behajtsam az adósságodat! - Hogy mi? - Jól hallottad! - mondta Yoshi - Az utolsó határidő pontosan egy hónap, akkor lesz holdtölte! - Hagyd abba! - Igen is velem leszel! Szeretkezni fogsz velem! - válaszolta. - Ti pasik mindig csak arra tudtok gondolni? - kérdezte a lány. - Emlékszel, ígértél valamit? - emlékezteti a lányt - És ha nem megyek? - Akkor én jövök el, de azt inkább ne akard! - mondta magabiztos hangon - Akkor várlak!
Az iskolában diákok beszélgetnek: - Hallottátok, mi történt múltkor? - szólalt meg az egyik lány. - Én igen! - mondta az egyik fiú. - Én viszont nem hallottam semmit! - szól egy harmadik illető. - Nem is tudod? Hiszen erről harsog a rádió, és a TV is. - Mondjátok már el! - szólt egy negyedik. - Hát, hogy meghalt egy férfi! - És ebben mi olyan érdekes? - Na de, hogyan halt meg? - vágott közbe a srác. - Hogyan? Mond már! - Okés! Szóval állítólag egy harapás volt a nyakán! Tudjátok, mint a vámpíroknak? - mondta - És a vére pedig meg volt dermedve, biztosan kiszívták! - Maradj már, a vámpír-sztori csak mese! Biztosan csak véletlen, lehet hogy dorogozott és oda bökte be a tűt. Gyertek menyjünk. - szólalt meg a lány.
Amikor leléptek és otthagyták a fiút, Makino, aki mindent hallott, odasietett a fiúhoz és megkérdezte. - Szia, Tsubasa! Mond csak, tényleg van egy sztori egy itteni vámpírról? - Hog egy? - vágott közbe - Nem egy, egy egész familia volt hajdan! De senki sem hiszi el! - Mond csak, nekem elmondod? - kérdezte Makino. Bementek egy terembe és becsukták az ajtót. Leültek egy padhoz és a fiú elkezdte mesélni. - "Még az 1700-as években történt a dolog! Egy népes vámpír-család, a Dark-ok, a hegyen lévő kastélyban éltek." - Yoshi! - szólalt meg hallkan. - Mondtál valamit Makino? - vágott közbe. - Semmit! - szólalt meg - Folytasd, kérlek! - "Egyik nap az emberek segítésgért fordultak hozzájuk. Egyezséget is kötöttek, miszerint segítségükért cserébe emberáldozatot kérnek. 20 nőt és 20 férfit." - És mi volt a feladatuk? Mit kellett csinálniuk? - Amikor aláírták a szerződést, egyben aláírták a halálos ítéletüket. Mikor elvégezték a tisztogatást..." - Tisztogatás? - szólt közbe Makino. - "A feladatuk, hogy minden szörnyet meg kellett ölniük, mert azok az emberekre támadtak. Csakhogy, mikor végeztek a feladattal, követelték a jussukat. És hát az emberek nem akartak ételként kínálkozni a vámpíroknak, ezért inkább szembeszálltak velük!" - Szembeszállni velük? - Igen! - mondta - "Elmentek, oda föl a hegyre..." - és mutatott az újjával a kastélyra. - Szóval az a kastély az? - Igen! - válaszolt - "Az emberek annyira féltek, hogy nappal támadtak, mert tudták, hogy a vámpírok nem bírják a fényt. És akkor elszabadult a pokol!" - Mi történt? - kérdezett rá Makino. - Mindenkit megöltek, és a kastélyt pedig felgyújtották. Amit most látsz, az a maradványa a történetnek. - Látom! - és kinézett az ablakon. - De a történetben írnak egy különös fiúról is! - szólalt meg. - Igen? És mi a neve? - Azt senki sem tudja, mert még soha senki nem találkozott vele, ha netán még is, akkor már nem él az illető. - Akkor én vagyok az első, aki úgy találkozott vele, hogy túl is élte? - Az legenda szerint, ez a fiú a családhoz tartozott, de egyszerűen csak a "család feketebáránya"-ként volt számontartva. - Miért? - Mert annak ellenére, hogy tisztavérű vámpírként született, nem szívta emberek vérét, sőt, még a Nap fényét is kitűnően bírta. Igaz megvannak a vámpírfogai, de valamiért nem lehetett teljesen a család tagja! Talán ezért lógott ki a sorból, mert lenézték, hogy más, hogy különbözik tőlük? Talán egyszerűen csak... - ...tökéletes! - vágott közbe Makino. - Igen! - mondta a srác - Ő a tökéletes vámpír, ezért nézték ki a családból! De ennek ellnére még is egyedül maradt. - Egyedül! - Az egyik leszármazottam a másik leszrámazottamnak mesélte, hogy ez a gyerek mindeg holdtöltekor kiül a vár legymagasabb tetejére és egy dalt dúdolgat! És végül édesanyám édesanyja meg neki mesélte el! - aztán - Hogy is van az a dal? Egyszer hallottam! - gondolkodik, töri a fejét. Ekkor Makino lehunyja szemeit és visszaemlékszik az álmára, majd el kezdi énekelni a dalt:
"Szívem mélyén, él egy tudat, hogy elvesztettem családomat. Nem vagyok más, csak egy vámpír, szívemet nyomja a nagy kín..."
A fiú csodálkozva figyelte Makinot. Aki csak énekelte a dalt. - Te... ezt honnan ismered? - vágott közbe. - Álmomban... - gondolta - Ezt álmodtam! - Úr Isten! Makino! - Mi va'? - Te találkoztál a vámpírral?- kérdezett rá. - Aham! - mondta. Te jó Isten! - döbbent meg - És elmondtad neki az álmodat? - I...igen! De most mi van? - Hát nem tudod? - Honnan tudnám? - mordult rá Makino. - Te jó ég! Úr Isten! Kapcsolatban állsz a világ legősibb, és legtisztább vérű, egyetlen vámpír leszármazottal! - Miről hadoválsz te itt össze-vissza? - Nem tudtad,hogy az, aki ezt a verset álmában hallja, és álmodik is a gondolattal, ami nem is a sajátja, az... az... Úr Isten! Ha a véréből iszik, akkor már a családjába tartozni! Hiszen a legendába az áll, hogy "Egy különleges személy vére kell, hogy ő is a család tagja legyen!" - mondta - Hát nem irigyellek Makino! - Nem azt mondtad, hogy nem szívja emberek vérét? - De igen! De ha így a család befogadja és közéjük tartozhat? Mond Makino... - nyel egyet - ...ugye nem ígértél neki semmit sem? Fejét a földre ereszti és nyel egy nagyont. Majd halk hangon megszólal. - Már késő! - Ugye nem? - Amikor elöszőr találkoztam vele, azt hittem, hogy meg akar ölni, és ha meghagyja az életemet, ígértem neki valamit cserébe! - Jaj, ne! - nyel egy nagyobbat - Készülj fel, Makino, testbe és lélekben is! - Testben? Ezt hogy érted? - Ugye még szűz vagy? - vágta rá. - Miért kérdezi meg mindenki? - Ő is...megkérdezte? - Ő is ilyesmit mondott! - Ajjaj! - mondta már belegondolva a szituációba. - Ne aggódj, azt mondtam neki, hogy nem megyek el! Habár ő meg azt felelte, hogy ha nem megyek, akkor ő jön, és ne akarjam, hogy ő odajöjjön! - Hát tényleg nagy bajban vagy! - Nem fogok elmenni! Ezt már most leszögezem neked is, és neki is megmondtam már! - Az nem fog segíteni! Amit ő fog csinálni, bárhol meg tudja csinálni! Majd meglátjuk!
Vége a második résznek! Folyt.köv.
|