2.rész "Touya, te kis hamis!"
Amikor beértek az épületbe, szinte minden lánytól egy bizonyos nevet hallott.
- Amint az osztályterembe érünk, becsukom az ajtót is, mert már nagyon idegesít, hogy minden lány egy bizonyos személyről áradozik. Ugyan már, mi van benne, ami ennyire felizgatja őket? Ki ez a srác, hogy mindenkit így az orránál fogva vezet? Touya így, Touya úgy, Touya ezt csinálta, Touya azt csinálta. Elegem van ebből a Touyazásból! – hajtogatta - Viszont az a másik srác, aki megmentett, merőben más, mint ez a Touya vagy kicsoda. Ő egyszerűen csodálatos. - áradozott róla.
Ekkor megjelent a folyósón a híres, vagy inkább hírhedt banda, a Taktora, azzal a bizonyos sráccal az élen, akit Ayumi annyira keresett. Mindenki férre állt a folyosón, ha jöttek, a lány viszont annyira ideges volt, hogy nem is figyelt. - Helyes! – mondta áradozva. Kita többször is oldalba bökte, amikor egyszer csak felfigyelt rá, de akkor már késő és egy srác lábára lép. Ekkor a talajt bámulva észre vette, hogy ott álll előtte, mikor lassan felvezette tekintetét - Jaj, ne haragudj rám, remélem nem fájt! - mondta és ment volna tovább.
De ezzel a pici tettével az egész suli csöndbe borult. - Hékás, kislány! Mit képzelsz, mit csinálsz? Ezek után az a minimum, hogy letisztítod! - válaszolta a srác. - Úgy tudom, már bocsánatot kértem! Mit akarsz, mit tegyek? - Ez kérdés volt? Tudod mit, most visszajössz, és a ruháddal takarítod le a cipőmet. - Na azt lesheted! és hátat fordított, amikor megindult. Touya elmosolyodott, de ez nem az a fajta mosoly volt, ez inkább önelégült mosolynak nézett ki. - Még is mit képzelsz? - szólt a neki háttal álló lánynak - Szerinted, ki vagyok én? - Várj egy pillanatot, és megmondom! - odament a szemébe nézet és válaszolt - Hát egy önelégült, nőcsábász, szadista barom. Ez vagy te! És ha most megbocsátasz, mennék, mert órám lesz. Megfogta a pullóverét és visszarántotta, a karjai közé. - Innen akkor mész el, ha én azt mondom! - Ugyan már, még is ki vagy te, hogy parancsolgatsz nekem? Talán az anyám, vagy az apám? Hát nem. - Tudod te ezért mit fogsz még kapni? - kérdezte. Ekkor már megismerte. - Te vagy az? - mondta döbbenten. A fiú csak furán nézett rá, mint ha nem ismerné föl Ayumit. - Ismernem kéne téged? - kérdez vissza, ekkor észre veszi a homlokán a gézköteget - Ja! Tudom már - szólalt meg - Te vagy az a lány, aki az autók elé szaladt? – mondta ridegen és mosolygott.
- Én, de nem szaladtam az autók elé! - válaszolta - És te ezek szerint, Touya vagy? - kérdezett vissza.
Nem válaszolt csak bólogatott. Ekkor a lányhoz hajolt.
- Ayumi, ne csináld? – szakítja félbe Kita.
- Szóval Ayumi a neved?
- Igen! – válaszolt vissza.
- És hogy van a homlokod? – kérdezte és egyik újjával megbökte.
- Sssssz! - sziszegett - Köszöni, már jól van! – válaszolta.
- Hej, te kis lány, hogy felvágták a nyelvedet? - mondta - Még szerencse, hogy nem a pofikádra estél, mert akkor nagyon csúnyácskán megsérülhettél volna. Akkor most nem tudnál ilyen szép bókokat mondani! – válaszolta felvágósan. Majd fogta magát és elsétált a lánytól.
- Neked sosem mondanék bókokat! - válaszolta. Mindenki néma csöndben figyelte az eseményeket. - Apropó! - szólalt meg ismét - A könyököd! - Ha? - kérdez vissza. - Te is megsérültél, még pedig a könyökönél? Nem fáj?
Touya meglepődött, megállt. A lányra nézett majd visszafordult és odament hozzá zsebre tett kézzel.
- Miből gondolod, hogy megsérültem? - kérdezte - Hm? - kíváncsian figyelte.
- Nem vagyok hülye! Meg vak sem! Okés? - válaszolta határozottan Touya szemeibe nézve - Láttam, hogy megsérült a könyököd. - Akkor még is csak leskelődtél? - Ugyan már, ne légy nevetséges. - Valld be, hogy megtetszettem! - Te meg vagy buggyanva! - Tudom, hogy tetszem neked! - Te egész biztos, nem vagy normális!
Touya közel hajolt a lányhoz, mintha meg akarná csókolni. Ayumi elvörösödött. A diákok tátott szájjal, na meg persze irigykedéssel figyelték az eseményeket.
- Ha valóban olyan szörnyű vagyok, akkor miért remegsz, ha megérintelek? – kérdezte gúnyosan - Egyébként nem minden lánynak nyílik alkalom, hogy ilyen közel kerüljön hozzám, mint most te. Azt ajánlom, használd ki a lehetőséget, amíg lehet!
- Bocs, de inkább kihagynám! - Ayumi megérinti a fiú karját - Oopsz! Bocsi - mondta - És te remegsz? - kérdezte Ayumi. - Húúúúúúúúú! - már mosolygott a band többi tagja - Ezt megkaptad!
Ekkor elsétált Touya mellett, majd visszafordult. - Ja, és engem ne hasonlítgass a libákra, akik a csettintésedre ugranak! Nem vagyok egy lehetőség, mint ők! – komoly tekintettel nézett rá aztán elment.
Touya gondolkodóba esett. Elmosolyodott.
- Majd meglátjuk - ekkor - ’A francba, miért remeg a kezem, mikor hozzám ér?’ – kérdezte magától, aztán folytatta – Tetszik! Tetszik ez a csaj! Kell nekem! – aztán elment.
Ayumi alig várta, hogy a folyosó végére érjen, és megtámaszkodhasson valahol. Visszagondolt arra, amit Touya mondott: „Akkor miért remegsz, ha hozzád érek?” – Ayumi a falnak támaszkodott és egy mély lélegzetet vett, mintha felszabadult volna.
- Végre, még egy percet maradtam volna, nem bírtam volna ki! Ez lenne az a srác, akit megismertem? Ő valahogy, teljesen az ellenétje annak a Touyanak, akit én ismertem meg.
Ekkor oda ment Kita, és kérdőre vonta. Ayumi hírtelen kiegyenesedett.
- Ayumi! Hogy beszélhettél így? Tudod, ki ő egyáltalán? Mert szerintem nem. Ő az iskolában a diáktanács feje, sőt a kosárlabda válogatott csapatkapitánya is és a Taktora oszlopos vezetője.
- Nem vetted észre hogy beszélt velem? – válaszolt vissza Ayumi.
- Nem, őneki mindent szabad!
- Persze, csak nem akartál segíteni.
- Akkor mennyünk, és élvezzük a szünetet. – terelte el a figyelmet másra.
- Okés, menny csak előre, mindjárt megyek én is! De evvel az idiótálval nem akarok még egyszer összefutni! – válaszolta.
Mikor Kita elment, ismét vett egy levegőt, megkönnyebbülve érezte magát. Ekkor hírtelen felbukkant Touya. A lány háta mögött áll. Ayumi pedig éppen figyelte, hogy nem jön e valaki. Ekkor Touya hírtelen megszólalt.
- Hu! - ijesztett rá.
Ayumi nagyon megijedt. Ekkor Touya elmosolyodott.
- Te jó ég! Ha megkérhetlek, a jövőben ne ijesztgess, rendben?
- Miért menekülsz előlem!
- Én, dehogy! Nem is menekülök! - válaszolta kissé remegő hangon.
- Valóban? Az előbb nem ezt hallottam.
- Aham! Ismertem egy másik fiút, aki olyan volt mit te... - Olyan mint én, olyan csak egy van! - ...de ő más volt, mert nem viselkedett úgy, ahogyan te - nézett a fiú szemébe - És te, miért koslatsz utánam? - kérdezte és megérintette Touya sebesült karját. Ennek hatására a fiú összerezzent.
- Mi van velem?’ – kérdezte meglepődve - ’Ez a lány…’ - és kezével megindul a lány arca felé.
Amikor hozzáért, tőle szokatlan viselkedést váltott ki Ayumi. Hírtelen megkívánta a lány ajkait. Minden áron el akarta tőle lopni az első csókot. Amikor közel hajolt hozzá, hogy megteszi, akkor Ayumi megszólalt.
- Ez is egy Touyaféle módszer a lányok becserkészéséhez? – kérdezte és el akart menni, amikor a srác megfogta a csuklóját és visszarántotta.
- Ez fáj! – mondta – Eressz el!
- Nem! – válaszolta.
Magához húzta a lányt és erőszakosan akarta megcsókólni. Ayumi ellökte magától Touyat.
- Szemét vagy! Kélyenc! – mondta neki dühösen.
Aztán ismét megragadta és megcsókolta. Ekkor már hiába ellenkezett Ayumi, Touya erősebbnek bizonyult, és kisportolt karjaival átfogta a lányt. Ayumi nem akarta, hogy Touya így csókolja meg, ezért összeszorította a szemét.
Touya észre vette, hogy a lány nem akarja, hogy megcsókolja (legalább is így nem), aztán még sem tette meg, Ayumi mikor kinyitotta a szemét tekintetében minden le volt írva. Touyara förmedt és egy pofont adott neki.
- Ezt ne merészeld még egyszer! Megértetted? – mondta neki és elsietett.
Touya odakapott a pofontól égő arcához, amit a lány megcsapott.
- Tudom, hogy te is akartad! Találkozunk mi még! – mondta és elment.
Vége a második résznek! Folyt.köv.
|