4.rész Belső vívódás
Alig telt el egy nap. De Makino eldöntötte, hogy akkor sem fogja feladni, de legfőképpen elmenni nem fog. Habár előre retteg mindegyes naptól, hogy nehogy összefusson Yoshival az utcán. Egyik nap az iskolában: - "Mindenkinek kérem a figyelmét! Itt az Igazgató beszél! Egy új diák jött az iskolánba, és mátol kezdve itt fog tanulni! Arra kérek mindenkit, hogy legyen rá tekintettel! Köszönöm, ennyi!" - szólt a hangosbemondó. - Vajon ki lehet az? - súg össze két lány. - Hogy hívják? - másik kettő a saroban. - Remélem lány! - másik két fiú pedig elől. - Hé odasüssetek csak! - szólal fel az egyik lány - Nem Ő az új diák? - Hűű, de helyes, olyan szexis! - mondják a lányok. - Csak az én pasim lehet! Olyan kis édes! Ekkor Makino is odanéz. Majd kiguvvadnak a szemei! - Yoshi! - pattan fel a helyéről. - Szóval te ismered ezt a srácot? - szólalnak meg a lányok. - Van barátnője? - Hagyjátok már abba! - kiabált rájuk, a tanár felé fordult - Ő... elnézést Tanár Úr, de kimehetnék egy kicsit? - Persze, de siess vissza, Makino! - Köszönöm! - mondta és rögtön el is húzta a csíkot. Amint kiért az épületből és megpíllantotta Yoshit, megindult felé. - Hé! - a többiek nézték a lányt és a fiút - Ez nem Makino, mit keres kint? - Én engedtem ki! - szólt a tanár. Ezalatt kint: - Yoshi, mit keresel itt? Miért jöttél utánam? - vonta kérdőre. - Tanulni jöttem! - mondta - Meg ezért! - ekkor hírtelen megcsókolta a lányt. Akik bentről figyelték az eseményeket, féltékenykedve figyelték, hogy mi történik a továbbiakban. - Ezt most miért csináltad! - csusszan ki a száján egy levegővételni szünetben. Majd ismét megcsókólja Makinot. - Ssssss! - intette le - Csak látni akartalak! - Vajon miért érzem úgy, hogy valamit titkolsz? - Gyere el este, 9-kor várlak! - 9-kor? Nem - mondta - Nem megyek! - szólalt meg a lány mérgesen a Yoshira - Mondd el most! - Itt nem mondhatom! Csak gyere! Ha nem jössz, az következményeket von magaután. - Miért mit fogsz csinálni? - Inkább ne akard megtudni! Rendben? Bement a fiúval együtt és rögtön bemutatkozott. - Sziasztok! A nevem Yoshi Dark! - Dark? - szólaltak meg - Mint a rémtörténetben, Dark? - Igen, valami olyasmi! - és mosolygott. - És hol laksz? - kérdezte meg egy másik lány. - Hát...ő... - Egy ideje nálunk lakik! - mondta Makino kisegítve a fiút. - Ez igaz? - kérdeztek rá a többiek a fiú felé fordulva. - Igen, pontosan ahogy mondja!
Suli után: "Csak gyere el! Amit megígértél, azt tartsd is be! Tudod mit ígértél? Ha nem jössz el, akkor én megyek hozzád!" - visszhangzottak fejében Yoshi szavai. Még az iskolában koptatta a padot, amikor feltámadt a szél, egy-kettőre beborult, és az eső is esni kezdett. Már a délelőtt folyamán sem érezte jól magát, és egy fura érzése volt, hogy a mai napnak még nincsen vége, és hogy tartogat számára még valamit. Mikor végre kiszabadult a suliból, rögtön hazafelé vette az irányt, és közben fürkészte az utat, nem e követi valaki. A szél nagyon fújt és az eső sem állt el. - Mondta anyu, hogy hozzak magammal ernyőt, de én nem hallgattam rá! - jegyezte meg és tüsszögött egy nagyon - Na, most már biztos, hogy megfáztam! Jobb ha igyekszem! A magasból végig figyelte Yoshi, és egészen hazáig követte. Mire Makino elérte az ajtó kilincsét, felment a láza, fázott is, és alig állt a lábán. Mikor észre vette Yoshi, azonnal ott termett, és a lány a karjaiba zuhant.
Makino arra ébredt, hogy az ágyában fekszik, és fejfájás gyötri. Éppen akkor nyitott be az édesanyja, aki rögtön újságolta, hogy egy nagyon helyes, fiatal fiú segítette lányát az ágyába befektetni. Természetesen azonnal Yoshi jutott eszébe. - A fiatal ember annyit üzent, hogy köszöni! - mondta az anyuka. - Na de mit, és kicsoda? - kérdezte a lány. - Hát azt mondta az osztálytársad, de...! - válaszolt. Makino gondolkodott el, hogy miért mondta Yoshi az, hogy "köszönöm"!? Aztán eszébe jutott, hogy Yoshi azt mondta, ma látni akarja őt! És ha nem megy el, akkor annak következménye lesz. Makino el kezdett izgulni. - Úr Isten! - mondta egy kicsit hangosan. - Mi a baj? - kérdezi az anyukája. - Anyu ma itthon maradtok? - kérdezte ijedten a lány. - Hát úgy volt, hogy ma vagyunk hivatalosak apád munkahelyi bulijára. Szóval csak hajnalban, akkor is legkésőbb 5-kor itthon vagyunk! - És nem lehet lemondani? - Ha előbb szóltál volna kicsim, le tudtuk volna mondani, de annyi pénzt kidobtunk rá, meg apád nagyon vártam ár ezt a napot, és most nem akarok neki csalódást okozni. Sajnálom kicsim! - Értem! És...és egyedül leszek itthon? - Hát ha egyedül akarsz lenni, akkor visszahívhatom az osztálytársadat, hogy ne jöjjön? - Biztos az egyik lány az, nem kell anyu, hagy jöjjön! - mondta Makino - Legalább lesz kivel beszélgetnem.
Egy fél óra múlva Makino egy hallk zajra lesz figyelmes. Rögtön felkapja a fejét. Felkel az ágyából, hogy megnézze mi vagy ki az. Amikor le akar menni a lépcsőn, elveszti az egyensúlyát és leesne, de szerencséjére ott termedt egy fiú és rögtön a karjaiba esett. - Yoshi! - mondja a nevét. - Igen? - szólal meg az idegen. Ekkor Makino kinyitja a szemét és megpillantja Yoshit, aki éppen őt nézni. - Mondtam, hogy eljövök, ha nem jössz! - Nem mentem volna el egyébként sem! - Ilyen állapotban nem is tudtál volna! - mondta mosolyogva. Megfogta a lányt és a háloszobája felé vette az irányt. - Mit csinálsz, hova viszel? - kérdezte gyenge hangon. - A szobádba, te buta! - Tudtad, hogy nagyon utálatos vagy? - mondta - Utállak! - Tudom! Én is utállak téged! Mikor bevitte Makinot a szobába, az ágyára tette. Makino felült az ágy tetején, amikor Yoshi becsukta az ajtót. - Mit csinálsz? - kérdezte. - Így sosem fogsz meggyógyúlni! - odalépett hozzá - Vetkőzz le és bújj be a takaród alá. - Mi van? - szólalt meg tágranyílt szemekkel Makino - Még is hogy képzeled? - mondta megfázott, náthás hangon. - Ki akarsz gyógyúlni vagy sem? - kérdezte. Makino elgondolkodott rajta, aztán a takaró alá bújt és megszólalt. - Ne less! - Ugyan már! Hova gondolsz? - Fordulj el! Fordulj már el! - Rendben! - csak nem bírta ki, és azért is visszafordult. Amikor meglátta Makino mezítelen hátát, a nyál összefutott a szájában, nyelt egy nagyot, és a szíve is hevesebben vert. Mikor Makino végzett bebújt az ágyba, aztán Yoshi is levett az ingét és letakarta vele a lámpát. - Te mit csinálsz? - Ezt hívják félhomálynak! - mondta - Na menyj odébb! Aztán bebújt mellé az ágyba. A lány háttal fordult Yoshinak, a fiú meg mögé feküdt, szorsan, de Makino még mindig nagyon didergett. Egy kis idő múlva szembefordult Yoshival. - Yoshi! Még mindig fázom! - szólalt meg Makino. Ekkor a fiú a takaró alatt átfonta Makino derekát és magához ölelte. Makino egy kicsit nagyon elszégyenlte magát, de bízott abban, hogy Yoshi nem láttja rajta. - Most azért kíváncsi lennék milyen arcot vágnál? - szólalt meg Yoshi. - Mihez? - Hát ehhez! - mondta -Köszönöm! - és megcsókolta. - Mit köszönsz? - Hogy nem hagytál besülni az osztályod előtt! Lett volna okod! - Ugyan milyen okom lett volna? - Mondjuk, mert megcsókoltalak az egész iskola előtt! Makino nem mondott semmit csak mosolygott. - Ugye...- kezdett bele - ...ugye nem csak azért vagy itt, hogy behajtsd az adósságodat? - Ezt most miért mondod? - Yoshi, tudom mi történt a családoddal! Illetve csak gondolom, hogy mi történt, mert nálad jobban senki sem tudja. Amikor hallom a gondolataidat a fejemben, én is átérzem őket, és majd megszakad a szívem érted... A fiú nem szólt semmit, csak ölelte a lányt, aki beszélt hozzá a maga beteg kis hangján. De még is valamilyen megnyugtató érzés volt hallani a hanját. Ez annyira megtetszett neki, hogy még jobban magához fogta Makinot, aki már alig kapott levegőt. - Yoshi, nem kapok levegőt! Semmi nem válaszolt, csak csendben feküdt a lányt átölelve, ekkor Makino lassan lecsúsztatta (saját) mellkasáról a kezért, amivel takarta testét, és átölelte Yoshit. A fiú egy pillanatra meglepődött. - Emlékszel, mit ígértél? - szólalt meg Yoshi - azt mondtad, hogy kérhetek bármit!
Vége a 4. résznek Foly.köv.
|