Reggel! Chidori kora reggel fel�bred, term�szetesen Souske karjaiban, amikor kinyitja szemeit �ppen Souskera pillant, de ugyan ekkor megpillant az �jjeli szekr�ny�n egy levelet. A lev�l nem m�s, mint amit Kyouko �s Shinji �rtak, Chidori nev�ben. Fel�l az �gyra �s a lev�l ut�n ny�l, hogy jobban szem�gyre vehesse. Mikor m�r k�zel van hozz�, Souske egyik pillanat�ban �t�leli a l�nyt, de nem �bred fel.
- De h�t �n nem �rtam Souskenak levelet! - d�bbent meg.
Chidori elolvasva a levelet arra a k�vetkeztet�sre jut, hogy val�j�ban nem is Souske akarta, hogy � odamenyjen, hanem valaki m�s. Fej�be vette, hogy a fi�nak nem is volt sz�nd�ka �t felkeresni, csup�n a lev�l miatt d�nt�tt �gy, hogy maradjon mellette este.
- Minden hazugs�g volt, Souske! - mondta halkan.
�vatosan kikelt az �gyb�l, hogy Souske ne �bredjen fel. Fel�lt�z�tt �s sietve elt�vozott a fi� lak�s�r�l. Amikor kil�pett az ajt�n, egy �ppen arra men� �regn�nibe botlott, aki ismerte a fi�t. Nagyon megd�bbent, mikor megl�tta Chidorit kij�nni a lak�sb�l.

Egy 10 perc m�lva Souske is fel�bredt, �s mikor nem tal�lta Chidorit magamellett, nagyon megijedt. Kereste a lak�sban, de hi�ba. Mag�ra r�ngatott egy nadr�got �s h�rtelen kinyitotta az ajt�t �s a l�ny nev�t mondta hangosan.
- Eln�z�st, nem tudja, l�tott itt elmenni egy l�nyt? A haja hossz�, k�k, piros masnival, 165 cm, vil�gos b�r�, egy piros fels�t viselt �s egy k�k szoknya volt rajta!
- �h, fiam! Tal�n azt a csinos kisl�nyt keresed, aki keseregve sietett el!
- Tal�n tetszik tudni, hova ment? Esetleng mondott �nnek valamit? - k�rdezett vissza Souske.
- �h, dehogy is! Szeg�nyk�m annyira szomor� volt, hogy mikor elsietett, m�g a k�nnyeit is itt hagyta!
- Azt tetszik mondani, hogy s�rt? - d�bbent meg - M�r megint megr�gattam! A fen�be!
- Fiam, mit mondt�l neki, hogy ilyen szomor� lett ez az aranyos kisl�ny? Tal�n nem is mondtad, hanem ink�bb l�tott valamit, amit�l �gy kiborult? - utalt a n�ni (a lev�lre).
- Nem! Dehogy is!
- De h�t biztos van valami, amit�l ilyen szomor� lett, nem? - mondta - Meg engedsz egy k�rd�st, fiam?
- Igen? - �rdekl�d�tt Souske.
- M�g soha nem l�ttam, hogy n�lad megfordult volna egy l�ny is! Amikor megl�ttam ma reggel ezt a kisl�nyt, majd megszakadt a sz�vem, mert szeg�nyk�m val�s�ggal �gy rohant el, mintha valami sz�rny� dolog t�rt�nt volna. Az arc�n csal�dotts�g �s b�nat volt. Ez a kisl�ny...
- Chidori! - sz�lt k�zbe Souske.
- �h, sz�val Chidorinak h�vj�k?
- Igen asszonyom!
- Ez a Chidori nagyon szerethet t�ged!
- Ezt mib�l tetszik gondolni!
- �h, h�t az lehet, hogy id�s vagyok, de ezen a t�ren tapasztaltabb vagyok mint te. �s rajtad is  �szre vettem valamit, de...
- Mit? - szak�tja f�lbe.
- H�t nem tudod, pedig annyira egy�rtelm�, hogy az m�r szinte...
- Mi? - ism�telten f�lbeszak�tja.
- T�nyleg nem tudod, fiam? Ennyire neh�z a felfog�sod? - �s mosolyog.
- Chidori is mindig ezt mondja! - eml�kezett vissza r� Souske.
- H�t ha ennyire nem megy, akkor el�rulom neked! - mondta - Az arcodra van �rva, hogy szerelmes vagy!
- Hogy mi vagyok?
- M�g nem hallottad ezt a kifejez�st? Hol �lt�l te, gyermekem? Mit szeretsz te a legjobban?
- Mint p�ld�ul az �tel, vagy a v�z?
- Ugyan m�r fiam, enn�l fontosabb dolog is van az �letben. - mondta a n�ni - Mi az, amibe minden �ron �rdemes kapaszkodnod? Ami hi�nyzik az �letedb�l, ha nincsen meg, vagy tal�n... - reakci� id�.
- ????
- ...tal�n valaki, akit�l nem akarsz elszakadni, nem akarod, hogy elmenyjen, mert akkor nagyon �resnek �rezn�d magad n�lk�le?
- Chidori! - v�laszolta.
- Ugye, ugye! Mondtam, hogy m�g is van valami nagyon fontos.
- De m�g is... - kezd bele.
- Amikor megl�tod nem kalap�l a sz�ved, nem ugr�l olyan hevesen, hogy majd kiszakad a mellkasodb�l?
- De! - v�laszol.
- �s amikor kedvesen besz�l hozz�d? Akkor is ezt �rzed?
- Igen!
- �s amikor net�n megpuszil az arcodon vagy esetleg megcs�kol a sz�don? Amikor nincsen melletted, azt k�v�nn�d, b�rcsak ott lenne?
- De! - mondta.
- �s amikor mosolyog r�d? Kalap�l a sz�ved?
- Igen!
- Akkor h�t!
- De h�t �n m�g nem �reztem ilyet, pedig az �letem sor�n tal�lkoztam olyan emberrel, aki k�zel �llt hozz�m, de az is csak a legjobb bar�tom volt. De valahogy nem �rdekelt az a dolog.
- Mindenkinek meg van a maga ideje! Ahogy neked is, fiam!
- Ezt most mi�rt tetszik mondani?
- Te t�nyleg nem tudsz egy csom� dologr�l, igaz? Igaz�b�l fogalmad sincsen, hogyan kell egy l�ny sz�v�t megh�d�tani, vagy kiengesztelni?
- H�t nem �ppen! Fogalmazzunk �gy, hogy ez a gyermekkoromb�l valahogy kimaradt! Ahol �n n�ttem fel, ott ilyesmi nem volt, csup�n a bar�ts�g, de az is ritka. Ez�rt nem volt es�lyem, ebben a dologban.
- Fiam! Ezt senki sem ker�lheti el! Mindenkinek meg van a maga p�rja �s majd a megfelel� id�ben, a megfelel� helyen, a megfelel� szem�ly is el�rkezik!
- K�sz�n�m, hogy fel tetszett vil�gos�tani! De hiszen m�g azt sem tudom, hogy mit tegyek, hogy megbocs�sson nekem. Hiszen m�g az ok�t sem tudom, mir�t haragszik r�m! Ha csak tudn�m!
- Mi�rt nem k�rdezed meg �t, mag�t? Tal�n j�l esne neki is, ha �rdekl�dn�l ir�nta.
- Igaza van! K�sz�n�m! - mondta.
- �s monst hova m�sz, gyermekem? - k�rdezte �rdekl�dve a n�ni.
- El�sz�r �t�lt�z�m �s ut�na megkeresem, hogy tiszt�zzuk a helyzet�nket.
- Rendben, �s sok sikert hozz�!
- K�sz�n�m! Viszl�t!

V�ge az �t�dik r�sznek!
Folyt.k�v.