2.rész: Elős kívánság
Az első részben megtudtuk, hogy ez a titokzatos srác nem szereti a karácsonyt, sőt utálja, és azokat sem igazán szíveli, akik szeretik, és jobban szeretne inkább egyedül lenni. Barátai mindig emiatt piszkálják, ő pedig nem veszi komolyan, pedig mindig mellé állnak, mert csak rájuk számíthat. Egyik nap sétál, amikor lármázásra lesz figyelmes. Kiderül, hogy egy lányt molesztál 3 idősebb srác, akit ez az ismeretlen fiú könnyedén leterít. A lány megmentéséért cserébe 3 kívánsággal ajándékozta meg a fiút, aki először nem vette komolyan...
A fiú sétál barátaival, akik éppen a "szerencséjéről" faggatják, amikor is egy ismerősbe botlik. - Szia! - köszön rá a lány - Szóval Tsukusi a neved? Ő tegnap nem mondtad meg a neved! - szólal meg. - Tsukusi, ki ez a lány? - kérdezi a fiú barát. - Senki! Nem is ismerem! - tagadta le a lányt. Ekkor megszólalt mégy egyszer: - Tsukusi, tegnap még nem ezt mondtad... - mondta a lány, és a barátai felé fodult, hogy elújságolja a nagy hírt - ...képzeljétek, Tsukusi három, tőle idősebb férfitől mentett meg, akik molesztáltak. Csak odaszort egy jobb meg egy balhorgost és már terültek is. - Tsukusi, nem is tudtam, hogy egy lányért megverekszel. - Hagyjatok már! - mondta idegesen - Ki mondta, hogy ez a lány a barátnőm? Ekkor mindenki csendben maradt, és a fiúra bámult. - Neeee... - szólalt meg a fiú - Ezt nem mondhatjátok komolyan! Ugye nem hiszitek, hogy én meg ez a...ez a fruska... szóval, hogy mi... járunk? - Há! Kimondta! - vágtar rá a barátja, közben a másik barátjához fordult - Régen még nem volt ilyen. Én azt hittem, hogy Ő mindig is ilyen befelé fordulós típus volt. - Neked is ez a véleményed, Tina? - szólalt meg a másik barát - Szóval te is arra jutottál, hogy Tsukusi titkot csinál a barátnőjéből? - Mondtam már, hogy nem a barátnőm és késsz! Ordította közbevágva, de mintha azok ott ketten nem is figyleltek volna rá. - Ezt nem hiszem el! - mondta kiborúlva, és a lány felé fordult, hogy folytassa - Látod mekkor a port kavart a megmentésed? - aztán egy nagyon merész gondolata támadt vele szemben - Talán... nem kellett volna megmentenem téged! - mondta - Igen, ezt kellett volna tennem...ez lett volna a helyes.- nyugtatta magát. |