Ez alatt a suli másik termében, Ayumi és Kita beszélgetnek!
- Tényleg? Te és Touya? - mondta káprázott szemekkel.
- Habár azt mondta, nem történt semmi!
- Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. Most nem viccelsz, ugye?
- Miért tenném? - kérdezte - Nem akartam hinni én sem, de mikor reggel volt, ott ült az ágyamnál és megvárta míg felébredek!
- És reggeli vagy egy szál virág? - tette hozzá Kita.
- Ugyan már, hová gondolsz! - tört le - Azt mondta, idézem: "Hogy csak vele szeretkezhetek, senki mással! Csak az ő szűze lehetek!" - is-mételte Ayumi.
- Te jó ég! - szólalt meg Kita döbbenten.
- Én mondtam! - ekkor eszébe jutott - De ugyanakkor...
- Most meg védeni akarod? - kérdezte Kita.
- Más volt a tekintete, nem olyan, mint a suliban, ahogy néz rám, hanem olyan más, őszinte, olyan Touyas. És amikor csinálta azokat a dolgotak, láttam rajta, hogy nem az, akit mutat, hogy ő valójában más. És ha azt is mondta, hogy "úgy viselkedtem, mint egy nyafogós liba", akkor éreztem, hogy nem volt velem őszinte!
- Hát én nem tudom, Ayumi! - ekkor megijed, mutogatni kezd.
- Mi a baj, Kita? - kérdezte meg Ayumi.
Amikor megfordult és megpillantotta Touyat és a bandáját. Minden áron el akarta kerülni Touyat, de a banda csak azért is odament a a lányhoz.
- Hé Kawaya! Milyen volt az éjszaka? - kérdezték a srácok és ki-nevették.
Ayumi Touyara nézett és nagyon dühös lett.
- Kár is lenne tagadni, Touya már minden szaftos kis részt elmesélt!
- Touya? - nézett rá és várta a monológját.
- Bocs, Kawaya! De én nem az az álompasi vagyok, akire vágysz!
Ennek a mondatnak a hallatán, Ayumi teljesen megnémúlt és egy szó sem jött ki a száján.
- Hé Kawaya! - szólt vissza hozzá Touya - De az ágyban még lesz helyed, a többi lány között! Tudod mit ígértél? - mondta és el akarta húzni a csíkot.
- Touya Michuro, még is mit képzelsz magadról? Hogy sűlne ki a szemed! - kiabálta rá - Megbíztam benned, és te elárúltál! Elmondtad a barátaidnak? Mit képzelsz, hogy csak úgy játszhatsz az emberek érzéseivel?
- Ugyan már Kawaya, mit gondoltál, hogy majd beléd szeretek?
- Hát tudd meg Touya Michuro, hogy csak kihasználtalak! - jelentette ki.
Ennek hallatán az egész suli csöndbe borult. Amikor Touya fülébe jutott, letaglózótt. Visszafordult és a lányra nézett egy egészen másfajta tekintettel, majd megindult felé.
- Remélem csak vicceltél? - kérdezte kissé ideges hangon.
- Jól hallottad! - flegmáskodott - De ha gondolod, elmondom mégegyszer! Nem a tiéd volt az elős csókom, már volt egy első, sőt egyenesen pocsék voltál! És a hab a tortára, én használtalak ki téged! Én kérte meg a szüleimet, hogy menyjenek el otthonról, hogy aztán...
- Ezt most csak úgy mondod! - és mosolyog.
- Nem szokásom viccelni ilyen dologga! - és körbenéz.
Amikor megpillantja az a múltkori B-s srácot Touya mögött elindult felé.
- Hé te, a múltkor azt kérdezted, hogy lennék a csajod! Ugye? A válaszom igen!
- Tényleg? - lepődött meg - Ez cool! Ayumi Kawaya az én csajom! Ayumi Kawaya az én nőm! - kiáltozta.
- Hé, nem akarsz megcsókólni? - kérdezte.
A fiú szája tátva maradt, mint amikor a borjú bámulja az újkaput. Touya már forrt a dühtől, amikor meghallotta a "csók" szót, rögtön megindult a lányfelé.
- Azonnal tűnj el!
- Hé, ő az én pasim!
Megfogta a fiú arcát és meg akarta csókólni!
- Na ide figyelj! Ha már a suli előtt égetsz le, akkor csináld jól!
Touya odasietett, megragadta a lányt és megcsókólta.
- Touya hagyd abba! Miért csinálod ezt?
- Mert csakis az én csókom van rád ilyen hatással!
És ismét megcsókolta. A lány egy pillantara szacsókólt, aztán ellökte magától és pofon vágta Touyat.
- Hé ő az én csajom! - szólt közbe a srác.
- Pofa be! - szólt rá Touya.
- Touya, mit merészelsz?
- Mi folyik itt? - szólalt meg egy ismerős hang - Nem tudom, mi a vita témája, de azonnal hagyjátok abba! - szólt közbe Takeda - Hé, Touya, az irodámba! - szólt rá - Most!
- Ezt még folytatjuk, Ayumi! - mondta a lánynak - És te, kishaver..!
- Hé, azt mondtam, hogy most, Touya Michuro! - szólt Takeda.
Idegesen követte Takedata az irodába.

Az irodában:
- Ezt most miért csináltad? - förmed Takedara - Már majdnem...
- Közel sem voltál hozzá! - szakítja félbe - Csak egy újabb lebőgésed lett volna az egész iskola előtt és egy újabb pofon attól a lánytól! Lásd be! A kislány nem akar tőled már semmit.
- Ez hülyeség!
- Hát akkor hogy van? - kérdezte - Mond el te!
- Még csak nem is járok vele!
- Kawaya a diákom! Úgyhogy, ha megkérhetnélek, ne piszkáld őt.
- Persze! Megint kezded, ugye? - mondta.
- Ugyan már, hova gondolsz? - megszólalt - Hiszen nem az én vagyok az első, aki megdönti az iskola diáklányait?
- De nem is az utólsó! - felesel - Ne merj Ayumira szállni! - fenyegeti meg Touya.
- Még mindig a múltkoriért haragszól, ugye? - emlegeti fel - Csak szívességet tettem neked, Touya! Vágülis, nem én mondtam ki a végső szót, nem én üldöztem el, hanem te!
- De nem én csábítottam el, és fektettem le! - vágja vissza Touya.
- Hiába kapálozól! Maximum a második helyet érheted el! Őszinte leszek hozzád, Touya! A Michuro névhez te kevés vagy, soha nem illetett meg téged ez a név! - szólta le Takeda - Szégyent hozol a családodra!
- Aki itt szégyenkezhet az egyedül te lehetsz, nem én! Hogy van képed az én nyakamba varni mindent és ártatlannak tettetni magad?
- Hé, azt ugye tudod, hogy bármikor kirugathatlak? Csak szólnom kell az igazgatónak!
- Engem te ne fenyegess! - szólt vissza - Én is megtehetném, hogy kiskorúak megbecstelenítéséért az igazgatóhoz fordulok, de csak egy valami tart vissza. És azt te is nagyon jól tudod, mire gondolok!
- Hát én viszont szemrebbenés nélkül megtenném! - rendezte el ezzel a beszélgetést.
- Ne hogy azt hidd, ezzel mindent elintéztél! - és indult kifelé.
- Én nem vagyok a bábud! - visszaszólt Touya - De egyet mondhatok, ne próbáld Kawayat elszédíteni! - mondta és elment.
- Amig azt nem mondom, mehetsz, addig itt maradsz! - kiabált utána Takeda - Touya!

Vége a kilencedik résznek!
Folyt.köv.