Drága Inuyasha III. rész: Inu Yasha, a bátor
Inu Yasha visszament a saját világába. Letört volt, és nem igazán értette, hogy mi is történik, hogy miért viselkedik így. Közben az ejszaka pillanataira gondolt. Szemeit lecsukta, majd összeszorította. - Nem. Nem tehetem ezt Kagome-val. Nem ezt érdemli, sőt... - akadt meg - ...jobbat érdemel nálam! Egy semmirekellő vagyok! Ha,...ha visszaforgathatnám az időt, másképpen csináltam volna mindent. Mélyen elgondolkodott mire visszaért és észre sem vette Miroku-t, Sango-t és Shippo-t. Miroku fel hozni, hogy biztos megint Kagome-nál járt, ekkor Inu Yasha megszólalt. - Ne, ...ne mondjatok semmit. - Még meg sem szólaltam. - mondta Miroku, aztán Sango-ra nézet - Mi üthetett Inu Yasha-ba? - kérdezte. - Hm! Ki tudja, talán összeveszett Kagome-val. Inu Yasha felugrott egy magasfa egyik ágára, leheveredett, aztán eszébejutott, hogy nem is olyan kényelmes, mint Kagome ágya, de az alvásra tökéletes megfelet. Aztán megpróbált elaludni, de még álmában is Kagome jelent meg. Inu Yasha számára nehezen telt el az egy hét, ellentétben Kagome-val, aki számára borzalmas egy hét volt. Inu Yasha eltűnik az éjszaka közepén, se szó, se beszéd, otthagyja kételyek között Kagome-t, aki mellesleg még csak meg sem tudta kérdezni, hogy miért is történt mind az, ami azon az éjszakán történt.
Inu Yasha mikor felébredt, meglátta Kagome-t, hírtelen szóhoz sem tudott jutni. Gyorsan feltápászkodott és elsietett. Persze, Kagome észre vette és követtni kezdte őt. Ment a fiú után, amikr megszólalt: - Mit követsz? - válaszolt gorombán, hogy elijessze a lány. - Beszélnünk kell! - jelentette ki. - Szerintem, meg nem! - válaszolt vissza a szokásos flegma beszédstílusával. - Szerintem meg igen! - kiabálta vissza Kagome. - Nézd, Kagome, ne nehezítsd meg a dolgom. Én...nem... - kezdett hozzá - ...szerintem nem történt semmi, aminek nagy jelentősége lett volna. Az az éjszaka... - folytatta. Persze Inu Yasha valójában nem ezt gondolta, hát persze, hogy sokat jelentett neki az a nap, hogy hozzáérhetett, megcsókolhatta, hogy átölelhette, hogy az ővé lehetett Kagome. - Szóval nem jelentett semmit sem? Hát tudd meg, hogy nekem igen is nagyon sokat jelentett. - válaszolta Kagome. - Sajnálom, hogy ezt hiszed.- nézett rá gorombán. - Csak ennyit tudsz mondani? Inu Yasha! - szolt a lány. - Azon az estén egészen máshogy viselkedtél, nem így, gyengéd voltál és... Szerintem nem csak rajtad múlik a dolog. Illene engem is megkérdezned, hogy mit gondolok róla. Ez a tisztességes. - Milyen tisztesség? Miről beszélsz Kagome? - Te is tudod jól, hogy mi történt az éjjel! - kiabálta utána Kagome, aztán sírva fakadt. - Nem lehetne még hangosabban, hogy Miroku-ék is meghallják? - válaszolt vissza Inu'. - Ne akard, hogy olyat tegyek, amit később magam is megbánnék, Inu Yasha! - He!! - válaszolta - Nyugodtan elmehetsz, nincsen rád szükség. Döbbent meg Kagome, aztán válaszolt. - Kinek, Inu Yasha? FEKSZIK! - ordította el magát. Inu Yasha-t abban a pillanatban földrehúzta az erő. - Most már meg fogsz hallgatni! - válaszolta Kagome és odament a fiúhoz. - Au! Ez fájt! - jelentette ki. - Ezt érdemled, amiért ilyen makacs vagy! - mondta - Kinek nincsen rám szüksége? Talán neked? - kérdezte - Nézd, Inu Yasha, tudom, hogy valami bajod van, de ha nem mondod el, akkor nem tudok segíteni. - Kagome Inu' arcára tette a kezeit és közeledett hozzá. Gyengéden hozzáért az ajkaival Inu Yasha szájához, de a fiú hírtelen elrántotta a fejét, hogy Kagome azt higyje, hogy Inu Yasha nem akarja őt megcsókólni. Szomorúan nézett rá. Felállt a földről és megfordult - Tudod, abban a világban, amelyikből én jöttem,... - lehajtotta a fejét és ökölbe szorította a kezét - ...a fiúk ezt szokták csinálni a lányokkal, amit most te tettél velem, összetörik a lányok szívét, és nem szeretik őket igazán. Ha valóban nincsen rám szükséged, akkor elmegyek, de akkor soha többé nem látsz engem. - sírt a lány - Ezt akarod, Inu Yasha? Mindenkit elüldözni, hogy senkid se maradjon, hogy egyedül maradj? Inu Yasha bevillant az a bizonyos éjszaka, amikor is ő meg Kagome szeretkeztek. - Ha valóban nem akarod, hogy segítsek neked, akkor nincsen maradásom ebben a világban - mondta szomorúan Kagome, majd megindult a kút felé. - Nem lehetek ilyen idióta, nem gondolhatok mindig magamra! - aztán visszhangzott Kagome utolsó válasza: " Tényleg egyedül akarsz maradni, hogy senkid se legyen. El akarsz üldözni mindenkit?" - gondolta magában - Ne! Inu Yasha sem akarta, hogy Kagome elmenyjen. - Nem! - mondta - Hát persze, hogy nem akarom, hogy elmenyj, nem akarok egyedül maradni, mert..., mert... Kagome megállt, megfordult, azalatt Inu Yasha odament hozzá. - Nem akarom, hogy elmenny, mert... - a szemébe nézett. - Miért? - ...mert, szeretlek! - választolta. Végre ki merte mondani azt, amit nem mert eddig a pillanatig. Közelebb lépett Kagome-hez, aki csak szótlanul nézte Inu'-t. Ez alatt a fiú megérintette a arcát és gyengéden megcsókolta a lányt. - Maradj velem, kérlek! Töltsd velem az éjszakát! Kagome! Kagome nem szól egy szót sem, csak átölelte Inu Yasha-t. Inu pedig megcsókólta Kagome-t. Lassan felemelte a kezét és megfogta Kagome-ét, aztán gyengéden megölelte, majd magához szorította a lányt, mintha már régóta erre vágyott volna. - Kagome, kérlek, ne haragudj rám! Nagyon hülyén viselkedtem! - szólalt meg a lány fülébe suttogva. Kagome megbocsátott a fiúnak és ottmaradt, hogy együtt legyen Inu Yasha-val. - Szeretlek Inuyasha! - válaszolta Inuyashaba karolva.
VÉGE |