Sesshomaruh és Rin

Már 10 éve annak, hogy Sesshomaruh elküldte maga mellől Rint, aki akkor csupán 10 éves volt. A lányka nem tudott meglenni nélküle, és már akkor is nagyon megszerette az erős, bátor Sesshomaruht. Azóta valahol máshol tengeti napjait, sőt, kitudja milyen jól élhet. Mostmár 20 éves, fiatal lány.

Hírtelen felvillan a sötétségből egy kéz, aztán egy arc. Majd ismét sötét lesz. Rin ismét Sesshomaruhval álmodott. A lány acán végiggördül egy verejtékcsepp.
- Sesshomaruh! - szólalt meg - Már megint egy álom, de olyan valóságos volt. - egy pillanatra csend lett - Mikor látlak újra, Sesshomaruh nagyúr? - tette fel a kérdést halkan.
Rin felijed az ágyból. Lassan-lassan feltápászkodik, felöltözik, felköti hosszú, ébenfekete haját és kimegy a kunyhóból. Egy mosoly csillan meg arcán. Tenyerét a homlokára teszi, mint napellenző és  úgy néz a távolba, sóvárogva Sesshomaruh után. A nagy hőség miatt Rin úgy dönt, hogy elmegy a vízeséshez, és megmártózik egyet a tóban.  El is indult, odaérvén egy cseppet sem habozik, hogy megszabaduljon ruháitól, hogy azután a hűs vízben megmártózzon.
A távolból közeledett egy furcsa alak, de Rin nem vette észre őt, azonnal a vízbe vetette magát, de az alak csak egyre közeledett Rin felé. Annyira megigézte Rin látványa, hogy szemeit le sem tudta róla venni. Megindult felé, belement a tó vizébe és odasietett hozzá, de még most sem ismerte fel Rint.
A lány, lassan megfordult és ahogy kinyitotta szemeit megpillantott egy ismerőst.
- Sesshomaruh nagyúr? - kérdezte, de már olyan sokszor gondolt arra, hogy újból láthatja Sesshomaruht, hogy ezt a találkozást is halucinációnak vélte.
A férfi csodálkozott, mikor meghallotta, hogy Rin a nevén nevezete, gondolta, hogy valahonnan ismernie kell ezt a bájos teremtést, de a lány honnan ismerheti őt!? Rin tovább nézte Sesshomaruht, akiről azt hitte, hogy csak egy álom. Mikor mélyen a szemeibe nézett, megszólalt:
- Miért vagy ilyen valóságos? - kérdezte a vele szemben álló Sesshomaruhtól - Sesshomaru! - szólalt meg ismét, aztán arcát tenyereivel eltakarva zokogott - Nem, csak képzelődöm! Rin fejezd be! Ez csak egy hamis kép! Tűnj el! - kiabált a lány.
Ekkor eszébe jutott a kicsi Rin, akit annak idején elküldőtt maga mellől. Hát ki más is lehetene? Hiszen ezt a fekete hajat, a csodás bőrét, és a hangját hogyan is felejthette volna el? Már biztos volt benne, hogy ez a lány Rin. Ráadásul a nevét is elárulta a lány.
- Rin? - szólalt meg hallkan Sesshomaruh.
- Ez a hang annyira valóságos. Te csak egy álom vagy! - mondta.
- Rin! - szólt még egyszer a férfi.
Rin már hitte, hogy ez nem lehet álom, mert a hang valóságos. Abban hagyja a sírást és kinyitja szemét. Először egy lábat vesz észre a vízfátyol és a  tó vizének érintkezésénél. Aztán ahogy halad feljebb, megpillantja Sesshomaruht. Kezét felemelte, hogy megérintse az arcát, hogy valóban valóságos e és nem pedig valami tréfa. Átnyúlt a vízfátyolon és megérintette a férfit.
- Sesshomaruh? - kérdezett vissza Rin.
- Ki más lenne? - mondta.
A férfi csak bólogatott, amikor Rin hírtelen a nyakába ugrott, majd viszonozta a lánytól kapott ölelést.
Ahogy Rin sem, úgy Sesshomaruh sem törődött azzal, hogy Rin mezítelenül állt előtte. Ekkor hírtelen mégis eszébe jutott mindkettőjüknek. Ennek ellenére a férfi még is végig mérte és -nézte Rin testét. Egyszerűen tátva maradt szeme, szája. Aztán hírtelen a férfinak hátat fordított.
- Bocsánat, Sesshomaruh nagyúr! - válaszolta Rin.
Levette a felsőjét és a lányfelé nyúlt.
- Vedd ezt fel, Rin. - csak ennyit mondott neki.
Rin megfordult és megfogta a ruhatdarabot, hozzáért Sesshomaruh kezéhez. A férfi hátrafordult és Rin kezét nézte, hogy hozzáért az övéhez. Aztán a lány arcát. Rin elfordult, hogy felvegye az inget, de Sesshomaruh nem forudlt el, továbbra is a lány testét nézte. A tó vize annyira tiszta és áttetsző volt, hogy semmit sem rejtett el a férfi elől. Mikor Rin megfordult, Sesshomaruh hírtelen elfordult. Aztán elinvitálta a kunyhójába, megvendégelte vacsorával, és az éjszakára odaadta neki az ágyát is. Ekkor Sesshomaruh fejében megfogalmazódott egy pár kérdés.
- "Vajon Rin hol fog aludni?" - kérdezte és figyelte a lányt, aki éppen kiment a kunyhóból - Rin! - szolt hozzá - Hová mész?
- Aludni! - válaszolta.
- De mégis hová? - faggatózott tovább - Oda ki?
- Igen! Tudod, Sesshomaruh nagyúr, a csillagok alatt aludni a legjobb! - válaszolta a lány.
Azzal megindult kifelé, de a férfi megállította.
- Rin! Kérlek, maradj itt bennt éjszakára!
Eddig még nem aggódott így miatta, de most mintha nem akarná magától távol tudni Rint.
- Rendben! - válaszolta - Akkor alszom a földön! - és mosolygott Sesshomaruhra, aki nem igazán értette, hogy miért viselkedik így vele Rin. Mindig olyan kedves, és soha egy rossz szava nincsen hozzá, soha nem elégedetlenkedett, nem panaszkodott. Mindig olyan jó hozzá, és szót fogadó.
- Ne! - szólt rá Rinre - Ne a földön aludj, rendben?
- De Sesshomaruh nagyúr, csak egy ágy van! - válaszolta - Akkor én hol aludjak, ha nem a földön? - kérdezte Rin - Ha most megbocsát, én kimegyek aludni! - mondta.
- Rin! - mordult a lányra - Gyere vissza!
A lány pedig visszajött, mintha egy parancs lett volna. De nem azért mert megbabonázta, hanem, mert valamit érzett a hangjában.
- Igen, Sesshomaruh nagyúr? - szólalt meg félénk hangon.
- Aludj mellettem, az ágyon! - és mutatott magamellé az ágyra.
Rin biccentett a fejével, és megindult az ágy irányába. Sesshomaruh pedig beljebb csúszott az ágyon, a fal felé támasztva hátát. Rin mellé feküdt, de nem tudott aludni.
- Rin, mond csak! Egészen idáig, hogyan védekeztél a banditák, rablók és útonállók ellen? - kérdezte kíváncsian a férfi.
- Soha nem tudok aludni, mert ébren kell lennem a banditák miatt. Bármikor jöhetnek és én nem tudom magam megvédeni ennyi férfival szemben, ezét kénytelen vagyok az erdőben bújkálni, és ha szerencsém van, akkor pár napig kell csak az erődben aludnom. Ha nincsen szerencsém, akkor akár 2-3 hétig az erdőben kell meghúznom magam. De eddig mindig megmenekültem, hála az erdőben lévő ételeknek. Mindig volt mit ennem. - és mosolygott a férfire.
Sesshomaruh elgondolkodott, hogy milyen nehéz is lehet Rinnek, aki mindössze 20 éves, főleg egyedül. Mélyen gondolkodott, amikor Rin hítelen megforudlt,  és nagyon közel került Sesshomaruh-hoz. Érezte a férfi hűvös lehelletét, de a teste még is forró volt. Azt hitte, hogy Sesshomaruh alszik és némi habozással, de hozzáért a férfi karjához, közben halkan motyogott valamit az orra alatt:
- Sesshomaruh nagyúr, te olyan erős vagy! - közben végig simította kezével a férfi karját.
Sesshomaruh nagyon meglepődött. Aztán Rin hítelen elkapta onnan a kezét. Habozott, hogy megérintse a férfi arcát, de végül is megtette. Fölé hajolt és gyengéden megsimította az arcát.
- Rajtad még az idő sem fog, Sesshomaruh nagyúr! - mondta.
Sesshomaruh hallgatta a lány szavait, és nagyon jól esett neki, hogy így vélekedik róla Rin. De ugyanakkor elgondolkodott azon is ő mindig egyedül volt, mint szellem. Őt senki sem szerette, és ő sem szeretett senkit, főleg nem az embereket, de most itt van egy lány, Rin, aki még csak nem is fél szellem. Ember lány, mellesleg fiatal, csak 20 éves. Ő pedig már sokszor 20 évet hagyott maga mögött. Soha nem engedett magához közel senkit sem, de Rin megváltoztatta őt.

Lassan elaludt Rin, de Sesshomaruh még mindig nem aludt, sőt most inkább ő vigyázott rá.
- Aludj, Rin! -mondta - "Most nem kell banditáktól tartanod!" - gondolta magában.
- Hiányoztál, Sesshomaruh nagyúr! - mondta hallkan Rin.
Ránézett a lányra és az arcáról lesütött, hogy most nyugodtan alszik, de Sesshomaruht is valami különös érzés fogta el. Ha Rin a közelében volt, másként viselkedett. Meg akarta csókolni Rint. A torkában dobogott a szíve. Lassan a lány felé hajolt, hogy megérintse ajkait. Mivel Sesshomaruh még soha nem csókolt meg nőt, így egy apró izgalom is megjelent rajat. Nyelt egy nagyot, közeledett Rin kívánatos ajaki felé. A lány fölé hajolt és ajkait a lány ajkaihoz érintette, gyengéden megcsókolta.
Mivel Rin éppen Sesshomaruhval álmodott (álmában szeretkezett vele), visszacsókolt. - Sesshomaruh! - ejtette ki Rin a férfi nevét.
Sesshomaruh lassan Rin ruhája alá csúsztatta kezét, és végég simította vele a lány egész testét, közben gyengéden csókolta. Szeme mindvégig csukva volt. Amikor abba hagyta a csókolást kinyitotta a szemét, és Rin arcát nézte. Egész más volt, mint előtte. Aztán abba hagyta a simogatást, mert ez nem lett volna tisztességes Rinnel szemben.

Természetesen a lány keze most is Sesshomaruht kereste, de nem találta sehol. Mikor ezt meglátta a férfi, odanyujtotta a kezét. Rin rögtön magához ragadta a férfit, kezeit pedig a derekához kulcsolta.
- Sesshomaruh ne menj el, maradj itt velem! - monta kétségbeesetten Rin.
Aztán Sesshomrauh is elaludt.

Reggel Rint madárcsicsergés ébresztette. Maga mellé tekintett az ágyon, de nem látta Sesshomaruht. Körbenézett a szobában, amikor mosolygott. Ételt látott a földön, amit Sesshomaruh csinált és egy virágot. Azonnal felkelt, hogy beleszagoljon. Már tudta, hogy Sesshomaruh a vízesésnél lesz. Rohant is, hogy láthassa őt. Amikor odaért, látta a férfit mezítelenül. Egy pici mosoly jelent meg szája sarkában. Végig nézi a férfi testét, amit csak ezüstös haja takar el egyrészt. Aztán észre veszi a hegeket a karján és hátán. Rögtön rohan a vízbe, hogy ellássa. Amikor odaért éppen megfordul és szégyenlős képet vág.
- Sesshomaruh nagyúr, te megsebesültél? - kérdezi kétségbeeseten.
- Rin? - lepődik meg Sesshomaruh -"Még most is velem törődik!" - jegyezte meg - Te hogy kerülsz ide? - kérdezi.
- A sebed! -mondta.
- Ne törődj vele! - rendezte el egy egyszerű kis mondattal.
Ekkor megjelent 17 bandita és meglátták őket a tóban.
- Hé, odanézzetek! Végre egy nő! - mondta az egyik.
- Már nagyon régen voltam nővel! - szólalt meg a másik.
- Szórakozzunk egyet! - mondta a negyedik.
Majd megszólalat a vezér is.
- És még szép is a lányka! Hozzátok a lányt, a férfit őljétek meg!
Sesshomaruh Rin felé fordult.
- Rin! Fuss az erdőbe és maradj ott, ha végeztem velük, úgy is megtalállak! - megsimította az arcát - Siess! - azután a banditák felé fordul - Ha akarnálak, könnyűszerrel elintézhetnélek benneteket. Takarodjatok innen, korcsok! - mondta.
Rin megindult, ki a vízből, hogy gyorsan elrejtőzzön. Alig beért az erdőbe, máris a nyomában volt két bandita, hogy visszahúrcolják őt a vezérhez és hogy kiélhessék magukat a lányon. Rin csak futott és futott, de a két férfi utolérte őt. Az egyik belekapaszkodott Rin hajába, és visszarántotta a lányt a földre. Önvédelemből megütötte a banditát, a másikat pedig fejbe vágta. Bosszúból előrántották fegyvereiket és megsebesítették a karján és a combján. Rint futott, ahogy csak bírt. Sikerült neki lehagyni őket, és elrejtőzni egy kiszáradt fa törzsében. A banditák nem beszéltek, de mivel hallotta közeledtüket, csöndben maradt, hogy még véletlenül se találják meg. Annyira megijedt, hogy nem mert szinte levegőt venni, megréműlt, hogy megfagyott az egész teste, és ott állt mozdulatlanul. Egy hírtelen ágreccsenésre lett figyelmes. Egyszer csak a semmiből jött elő Sesshomaruh. Befogta Rin száját, hogy ne ordítson.
- Semmi baj, már elintéztem őket! - mondta hallkan.
- Sesshomaruh? - és ölelte át rémületen a férfit, majd összeesett.

Pár nappal később Rin az ágyában ébred, mezítelenül, bekötözött sebekkel, a gyógyfüvek szagát érezvén a kunyhóban, de Sesshomaruht nem látja sehol. Feláll és az ajtó felé igyekszik, és megpillantja a férfit, aki a gangon ült.
- Rin, nem szabadna még felkelned az ágyból! - mordult rá.
- Arra gondoltam... - kedte el - ...hogy elmegyek a tóhoz! - mondta - Megengeded, Sesshomaruh nagyúr? - fejete be egy kérdéssel.
Nem szólt semmit csak bólintott a fejével. Rin pedig lesétált a vízeséshez, hogy lemossa magáról a piszkot. Természetesen Sesshomaruh követte őt, ne hogy baja essen. Odaérvén  Rin levetette a koszos ruhaneműt. Sesshomaruh szemei tágra nyíltak a lány gyönyörű testét meglátván. Ismét végig nézte Rint.
Sesshomaruh megfordult és elment, de Rin tudta, hogy ott volt, mert látta őt. Már késő volt, amikor visszaért a kunyhóba. Sesshomaruh már ott volt benn és várta a lányt. Rin bement és az ágyba feküdt, amikor a férfi megindult kifelé. A lány megfogta a kezét.
- Kérlek maradj velem! - mondta és nezett a férfi szemébe.
De nem szólt semmit csak bámulta Rint. Ekkor észre vette, hogy a karján friss sebek vannak.
- Te megsebesültél!? - kiáltotta.
- Rin! - szólalt meg, most először határozottan - Semmi bajom!
- De igen, hadd lássam el a sebeidet!
Ekkor lerántotta az ágyra Sesshomaruht, a férfi pedig Rinre esett.
- Ne haragudj rám, Sesshomaru nagyúr! - ,nézett a férfi szemébe.
- Rin? - szólította meg.
- Igen, Sesshomaruh na... - folytatta volna de Sesshomaruh a szájára tette kezét.
- Ne nevezz Sesshomaru nagyúrnak, rendben? - levette a kézét a lány szájáról, közben mélyen a lány szemébe nézett.
Annyira megbabonázta Rin, hogy nem tudta levenni a szemét róla. A lány egyre közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja, de Sesshomaruh csak meglepetten figyelte Rint, aztán visszacsókolt. Hevesen csókolta Rint, és már-már ez a hevesség átment erőszakosabb közeledébe, mert remélte, hogy Rint így el taszítja magától, így hátha elfelejti őt. De nem így lett, minél erőszakosabb volt vele, annál jobban vágyott az érintéseire, a csókjaira és nem számított, hogy hogyan közeledik hozzá, bármit csinált, Rin csak még jobban vágyott rá. Ezt persze később Sesshomaruh is belátta, hogy bármivel is próbákozik, Rin akkor is szeretni fogja őt. Aztán az erőszakos Sesshomrauh ismét gyengéden lett. Ajkait érzékien végig vezette a lány egész testén. Kezeivel végig simította Rin bőrét.

Aztán megtörtént, aminek ilyenkor meg kell történnie. Sesshomaruh magáévá tette Rint. Egész éjjel szeretkeztek. Olyan volt Sesshomaruh Rinnel, mint még eddig soha senkivel, gyengéd és érzéki.

VÉGE