15.rész Átkozott iskola
Reggel a suliban, Ayumi beszélget Kitaval a hétvégén történt dologról. - Ezt nem hiszem el, már is iskolába kellett jönnöm, pedig lehetett volna még a tegnap egy picit hosszabb. - szólalt meg Ayumi. - Miért, mi történt? Csak nem Touya és közted történt valami? - szólalt meg Kita csillogó szemekkel. - Hát, de! - mondta Ayumi egy kicsit szomorkásan. - És, nem volt jó vele, vagy mi van? - De igen, minden nagyon jó volt, de... - De mi? - szakította félbe Kita. - ...de nem történt semmi! - fejezte be a mondatát. - Ezt meg hogy érted? Nem szeretkeztetek? Akkor miét mondtad, hogy jó volt vele? - Mert tényleg jó volt vele, de nem történt meg a dolog! - Na aztán miért nem? - Mert félek egy kicsit, ettől az egésztől! - Te hülye vagy, már bocs, hogy ezt mondom! - adta tudtára az egyet-nem értését Kita. - És mi van, ha nem is... - Ezt hagyd abba, Ayumi! - szólt rá - Ha nem szeretne és csak kihasználna, akkor nem mutattott volna be a családjának, és nem hagyta volna szónélkül a dolgokat. Akkor simán átgázolt volna rajtad, meg szerezte volna, amit akart és elment volna. - Igazad van! - válaszolta Ayumi egy kicsit megnyugodva. Ekkor Ayumi hátamögött megérkezett Touya, és a lány szemét befogta. - Touya! - szólalt meg Ayumi felélénkült hanggal. - Honnan tudtad, hogy én vagyok az? - A te érintésedet bármikor és bárhol felismerem! - mosolygott rá. - Most úgy megcsókólnálak! - súgta a lány fülébe. - Touya, iskolában vagyunk! - válaszolta. - De nem bírom! Mindegy egyes óra kín! - És nekem most osztályfőnökim lesz, és mint mindig én fogok szívni! - Már megint? - lesz mérges Touya - Mindig kitalál valamit! - Hagyd, Touya, ezzel csak mégjobban rontasz a helyzeten! - szólalt meg Kita. - Megint körülötted ólálkodik! - szólalt meg idegesen. - Nem számít, mert mindig csak te jársz a fejemben! - Igen is számít! - kiabál a lányra és otthagyja őket idegesen. - Touya, ne csinálj semmi ostobaságot, rendben? - Ne szólj bele, kérlek! - válaszolta vissza - Mindjárt jövök, egy pillanat, csak előtte még egy dolgot tisztázok vele! - Touya, ne! - szólt a fiúra. Ekkor Touya megáll és visszafordult, majd megindult a lány felé. Mikor odaért, mindenki szeme láttára Ayumit a falhoz szegezte, és körbe fogdosta. - Hozzád ért? Mond meg, kérlek, ha hozzád ért! - szólalt meg. - Touya, dehogy is! Egy újjal sem! - Mert ha igen, én.... - Touya, nyugodj meg, nem ért hozzám, nem is hagynám, hogy hozzám érjen! Mondta Touyanak és közben megsimította az arcát. Touya még mindig nem akarta elhinni a lány szavait, és az akkor éppen feléjük közeledő Takeda felé megindult, a falhoz nyomta és úgy mondta neki a szemébe. - Ha hozzá mersz érni, akár egy újjal is, azt nagyon meg fogod bánni! - Öcsike, ne fenyegess engem! - mondta gúnyos kacajjal az arcán. - Nem fogom hagyni, hogy bántsd! -
|