2.rész
Full Metal Panic - Közös emlékek
"Chidori és Souske"

A horgászat után, úgy szürkületben.
- Chidori, mond, jól érzed magad? - kérdezte.
- Souske, nem érzem jól magam. Szédülök és nagyon forrónak érzem a testem! - szólalt meg Chidori és ebben a pillanatban összeesett. Souske nagyon megijedt, azonnal felkapta és a tábortűzhöz vitte. Lefektette és gyorsan hozott egy pár pokrócot, hogy betakarja vele meg forró italt. Mivel Chidori egy vadrózsa bokrába esett bele, a sebén keresztűl belehatólt a tüskében lévő méreg, amitől láza lett és legyengült. Gyorsan keresett egy pár gyógynövényt összenyomkodta és belekeverte a forró italba. Chidorival szembeült, felültette a lányt, és segítette megitatni a gyógyszert. Chidoriban már alig volt erő, már-már összeroskadt annyira le volt gyengülve. Visszafektette a földre és sok réteg pokróccal betakarta.
Egy-két óra múlva. Chidori teste már nem tüzelt, hanem fázott, a sok takaró és a tábortűz ellenére. Souskenak nem volt más választása, minthogy odaüljön a lány mögé és felmelegítse.
- Chidori, kérlek, engedd meg, hogy kipróbáljak valamit.
- Még is mit? - válaszolta hallkan.
- A testemmel foglak felmelegíteni, rendben?
- Souske, mit tervezel? - kérdezett vissza.
- Ígérem, ha nem használ, akkor nem bántalak többet! Jó lesz így, Chidori?
- Csak igyekezz, mert nagyon fázom!
Souske levette a pólóját, a lány mögé ült, szorosan magához húzta, karjaival átfogta a lány testét és betakarta magukat.
- Souske, nem erre gondoltam, mikor azt kértem segíts!
- De...
- De örülök... - folytotta Souskeba a szót - ...örülök, hogy itt vagy mellettem! - mondta egyre elhallkuló hangon és fejét Souske vállára döntötte.
A fiú szíve hevesen megdobbant. Chidorit olyan közel érezte magához, mint eddig még soha senkit.
- Chidori? - szólította meg.
Egyszer csak Chidori a fejét Souskefelé fordította és ajkai a fiú állához értek.
- Igen, Souske? - mélyet nyelt és kinyitotta a szemeit.
- Csak tudni akartam, hogy még ébren vagy-e? Már jobban vagy?
- Még mindig fázom! - válaszolta, aztán egy pillanatra elhallgatott, majd ismét megszólalt - Souske?
- Igen?
- Olyan jó meleg a tested! De még mindig fázom!
- Akkor mozgatnod kéne a végtagjaidat!
- De nem megy, nagyon fáradt vagyok, nem bírom.
- Menni fog, segítek.
- Nincsen más megoldás? Kérlek, találj ki valamit, Souske!
- Mit akarsz, mit tegyek? A tűz már nem segít?
- Kevés ehhez a tűz, meg a sok takaró! Biztos, van valami más is, amitől felmelegszem? Souske, segíts!
- Mit tehetnék? - kérdezte hallkan a lányhoz közel hajolva.
Gyengéden megcsókolta Chidori arcát.
- Így jobb?
Chidori bólogatott.
- Ne hagyd abba!
Egy pici csókot adott a szájára.
- Így még jobb, ugye? - kérdezte.
- Souske! Én...
- Ssssss! - szakította félbe - Hagyd, hogy felmelegítselek!
És megcsókólta.
- "A nyelvét is használja?" - lepődött meg - "Nem lesz ez így jó, és még ellökni sem tudom magamtól, mert az egész testem lázas! Fázom, és ha Souske nem lenne itt, akkor biztos, valami bajom lenne!" - mondta magában Chidori.
Souske végig simítja Chidori testét, és levette a lány pólóját.
-"Ne, kérlek!" - mondta magában - "Souske, mit csinálsz velem?" - kérdezte - Souske! - kezdett bele hallkan.
- Chidori, ha nem....Mmn!
És a mondatát Chidori csókja szakította félbe, közben Souskefelé fordult, ölébe ült és átölelte.
- Melegíts fel! Azt akarom, hogy égjen a testem, hogy ízzon, mikor hozzám érsz! Érezni akarom az érintésed, az öleléseidet, amikor a két karoddal szorosan átfogsz! Az ajkaidat, amivel gyengéden csókolsz! Látni akarom a tested, ami megvéd!  Hallani akarom a hangod, mikor a nevemet suttogod! Érezni akarom a lehelleted a testemen. Érezni akarlak, Souske! Szeretni akarlak! Veled akarom tölteni az éjszakát, hogy a tiéd lehessek! - suttogta fülébe.
- Chidori! - megcsókolta.
Hanyatt döntötte, a földre és apró csókokkal végig haladt a testén, közben kezével vetkőztette a lányt. Ismét ajkait csókolta, és egyik kezével a lány melltartója alá nyúlt. Csókjaival pedig haladt lefelé, hogy feltüzelje Chidorit.
A lány halk, gyöngéd nyögdicsélő hangot ejtett ki ajkai között. Közben Souske gyengéden kezeibe vette Chidori melleit és ajkaival csókolta. Kezével haladt lefelé a lány testén, óvatosan a bugyijába nyúlt és egyik újjával beléhatolt.
- Souske! - szólalt meg - Félek!
- Egy kicsit én is!
- De én még nem csináltam ilyet! - válaszolt.
- Én sem! - mosolygott Chidorira.
- Souske! - egyik kezével megérintette a fiú arcát.
- Ígérem, vigyázok rád! - megfogta a lány kezét és megpuszilta.
Egymás szemébe néztek, Souske odahajolt hozzá és gyengéden megcsókólta Chidori ajakait.
Egy fél óra múlva.
- Souske, honnan tudsz te ilyesmikről? - kérdezi hallkan.
- Ezt most hogy érted, Chidori?
- Honnan tudod, hogy mi kell nekem, hogy mit kell ahhoz tenned, hogy még jobban kívánjalak, hogy ne tudjalak elengedni? - kérdezte érdeklődően.
- Hát, tudod, Kurz mutatott egy pár...
- Ne is folytasd! - vágott közbe.
- Úgy érted, hagyjam abba azt amit most csinálok? Talán nem jó, ahogyan csinálom? Kérlek, mond meg, ha nem jó és nem élvezed!
- Jaj, dehogy is, nem arra mondtam. Amit csinálsz, az... - kezdte el  - ...az nagyon jó! - megcsókólta - Ne hagyd abba, csináld tovább!
- Szóval azt mondod, jó, amit csinálok?
- Igen! - suttogta - Nagyon....jó... - nyelt egy nagyot - Ah...ha...Souske!
- "Nem hittem volna, hogy ennyire jó!" - jegyezte meg magában.
- Souske, még! - nyőgte hallkan.
- Chidori, felkészültél? - kérdezte meg - Most akkor...
- Souske, csak csináld! - suttogta.
Bólogatott.
- Aúú! Ez fáj! Souske.
- Ne aggódj, csak először fáj, aztán már nem!
- Te honnan tudod...? - néz rá - Inkább ne válaszolj, jó?
Mosolyog és megöleli. Souske megcsókólja Chidori vállát, majd ismét halad lefelé testén, érzékien simogatva, aztán átölelte.
Megint megpróbált a lányt magáévá tenni.Gyengéden szétnyitotta a lábait, és magára ültette, majd óvatosan beléhatolt. A fájdalomtól apró könnycseppek gördültek végégi Chidori arcán. Souske lecsókólta a lány arcáról őket. Megfogta Chidori csípőjét és lassan mozgatni kezdte. Minkettőjük ajkát aprócska nyőgések hagyták el, aztán egyre csak fokozódott.

Ez alatt az esete alatt teljesen meggyógyúlt Chidori. Se fejfájás, se láz, se didergés nem volt. Viszont az este annál emlékezetesebb.

Vége a második fejezetnek!
Folyt.köv.