3.rész

Hivatalos álláspont

Kora reggel már az fogadta Mayt, hogy az osztály megy kirándulni és meglepi lesz, hogy hova, azt senki sem tudta. Természetesen már mindenki tudott a dologról, kivéve Mayt, aki teljes mértékben fel volt háborodva. Kérdőre vonta osztálytársait, hogy őt miért nem tájékoztatták a dolgoról. Aztán Yumi felé fordult, aki hírtelen elkapta tekintetét. May odasietett és rögtön rákérdezett.

- Ö, Yumi! Nem akarsz véletlenül mondani nekem valamit? - kérdezte és közben csípőre tett kézzel, a lábával verte a tamtamot a parkettán.

- Ő, pontosan mire is célzol? - válaszol, mintha nem is tudná.

- Ne játszd a hülyét, rendben? - mondta.
- Nem tudom, miről beszélsz!- vágta rá.

- Yumi! - szólt mérgesen.
- Oké, rendben, elmondom, úgy is rajtam csattan az ostor! - mondta Yumi.

May furán nézett rá.
- Mondod már?
- Ja, igen? Szóval, azt hallottuk, hogy az osztályunk kap egy kirándulást, ajándékba. És még nem tudjuk, hogy hova megyünk, csak annyit, hogy vinnünk kell fürdőruhát meg ilyesmiket.

- És erről miért nem lehetett nekem szólni, Yumi? - kérdezett vissza.

- Hát én is csak most tudtam meg.

- Aha, persze, én is ezt mondtam volna! - nyögte rá.

- Most mi van, nem hiszel nekem?
- Ó, dehogy nem! Tudod, mit... - kezdett bele - ...ezt még megbeszéljük a szünetben! - mondta vigyorral az arcán.

Amikor belépett Mark.

- Nos, azt hiszem el kell halasztaniuk a beszélgetést, ha sokáig még így társalog, hölgyem! - és mosolygott - Kérem, fáradjon a helyére, May kisasszony!- mondta hallkan.

- Elnézést tanárúr! - mondta - Ezért még számolunk, Yumi! - fordult a lányhoz és mutatott felé.

- Mit tetszett mondani, kisasszony?
- Semmit, tanárúr! - válaszolt természetesen.

- Akkor folytassuk az órát! Szóval, csak annyit szeretnék mondani, hogy a mai óra helyett szabad foglalkozás! - mondta.

- ÉÉÉÉJJJJJEEENNN! - mindenki vidám volt.

Tolták össze a padokat és kártyáztak, a lányok a sarokba vagy az asztal tetején cseverésztek, amikor megszólalt Mark.

- Kivéve May kisasszonyt, aki most azonnal velem jön a tanáriba! - szólt.

- ÚÚÚÚÚÚÚ! - hangzott a közös egyetértés.

- De, most meg mi rosszat csináltam? - kérdezett vissza.

- Majd megtudja! - válaszolt és a mutató újját a lányra szegezte, majd kihívta a folyósóra.

Amint kiértek és becsukta az ajót, rögtön a lány felé közeledett.

- Ne haragudj, hogy az előbb olyan csúnyán viselkedtem! - mondta.

- Na de kérem, tanárúr! Mit csinál? - mintha nem is tudná, hogy mit akarna.

- May, holnap úgy is találkozunk! - szólalt meg.

- Ezt most miért mondja? - nem érti.

- Majd meglátod! - kacsintott rá és visszament az osztályba.

Természetesen másnap már a kirándulás volt, amin kiderült, hogy Mrs. Karen Wong, nem tudott eljönni, helyett azonban két fiatal férfi vállalkozott a feladatra, hogy együtt töltsön az osztállyal 4 napot. A két tanár nem más, mint Ken és Mark, a matektanárok. Mikor May megtudta, csak úgy dúlt-fúlt a méregtől.

- Ezt nem hiszem el, még ide is jön! Már nem bírom sokáig. - mondta hallkan.

- Mi a bajod, May? Talán rosszúl vagy? - kérdezett rá Yumi.

- Óh, dehogy, csak tanárfóbiám van! - jelentette ki.

- Hallottam ám! - szólt oda hallkan, mikor elment mellettük.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Yumi értetlenül.

- Áh, mindegy. Úgy sem értenéd! - mondta.

- De azért próbáld meg elmesélni, okés? Na, akkor kezdj is bele! - mondta.

- Hülye vagy, itt mindenki előtt? - kiabálta el magát.

- Nem azt mondtam, hogy vetkőzz le, akkor meg mi a baj?
- Semmi, majd máskor mondom, jó? Most nem jól érzem magam.
- Te, May, úgy hallottam, hogy ahova megyünk ott van egy meleg forrás. Lehet, hogy az jót tenne neked. - válaszolta, közelhajolt Mayhez és megsúgta neki, hogy hol találja - De csak este menyj oda, ne hogy valaki észre vegyen, redben? - óva intette a lányt.

May bólintott és megfogadta a lány tanácsát. Este volt, már mindenki javában húzta a lóbőrt, amikor May fogott egy törölközött és elment ahhoz a forráshoz. Mikor meglátta tátva maradt szem, szája. Annyira szép volt. Kristálytiszta víz, és jó gőzőlgő. Azonnal dobta le a ruháit, magaelé tette a törölközőt és lassan kezdett a vízbe menni, amikor is a sötétből egy alak rajzolódott ki. Ez az alak végignézte a lány gyönyörű testét. Majd megszólalt.

- Nem láttam még ilyen szép testet! - mondta.

May hírtelen megijedt és megfordult, hogy lássa kibeszél hozzá. Ekkor az alak előjöt a sötétből. Mark volt az. Csak mosolygott a lányra és még egyszer megszólalt:

- May! - mondta gyengéden.

- Te, Ön, mit keres itt? - kérdezte.

- Ezt én kérdezhetném tőled, hiszen diák vagy, és a diáknak már az ágyban a helye. Különben is hogy kerülsz te ide. - kérdezett vissza.

- Hát, Yumi monda, hogy ismeri ezt a helyet és ő ajánlotta nekem.

- Igen és miért? - faggatózott tovább.

- Mert... - kezdett bele, aztán elgondolkodott - ...ugyan miért kéne magának beszámolnom arról, hogy miért jöttem ide? Az lehet, hogy a tanárom, de akkor sem mondom meg. - válaszolt magabiztosan.

- Jó, rendben, csak kérdeztem. Akkor én is bejövök.

- Hogy mi? - döbbent meg - Egy pillanat, nem jöhet csak úgy be! Hiszen egy törölköző van csak rajtam. És, és, és,... - folytatta volna.

- Ugyan már, azt hiszed nem láttam mezítelen női testet? - cikizte tovább.

May mérges lett ár és háttal fordult a férfinak, amikor észre vette, hogy valamiért csönd lett és ugyanankkor észbe kapott, hogy a törölközőt nem csavarta magaköré. Gyórsan megforudult, fejét pedig leszegezte a vízre.

- Ugyan már, csak vicceltem! - mondta és közeledett a lányhoz a vízben.

- Na egy pillanat, közelebb ne merjen jönni! - mondta fenyegetően.

- És miért ne? - egy cseppet sem ilyedt meg.

Közben haladt a lány felé, aki csak hátrál, amíg lehetett, amikor is egy kőfalba ütközött.

- Kérlek ne menekülj! - mikor odaért hozzá gyengéden végig simította ajkát egyik újjával - Nem akarlak bántani! - mondta - Csak egy csókot akarok! - válaszolta hallkan a lány arcába suttogva.

- De én! - mondta és ki akart szabadulni a férfi karmai közül.

El akart futni, de megfota a lány kezét és magához szoríotta.

- Sssssss! - csitította le - Nem bántalak, ígérem!

Mivel Ken nem tudott aludni, kiment egyett sétálni, és egy neszre lett figyelmes. Közelebb ment, hogy megnézze mi az. Mikor meglátta egy forrásvízben Markot és Mayt, hogy egymás ölében ülnek, a lány csípőjére tekerve egy kicsi törölköző, Mark a mezítelen hátát símogatja a lánynak és csókolóznak. Ken nagy nőcsábász, de még is szorúlt belé annyi tisztelet, hogy nem nézte végig a "műsort", csak egy kicsit. Aztán elment, hogy megvárja Markot az apartmanban.

Mialatt visszasétált közben Mark és May még mindig együtt voltak. Gyengéden végig simította a lány hátán kezét, aztán a csípőjéhez vezette és levette róla a törölközőt. May egy kicsit megszeppent. Férredobta és ismét megsimította a lány testét, egészen a combjáig és vissza, közben csókolta Mayt.

- Ne, kérlek, nem akarom, hogy bárki is meglásson! - mondta aggodalmasan.

- Ugyan, ki látna meg? - kérdezte és folytatta - Ne aggódj folyton, vigyázok, hogy senki se vehessen észre, se téged, se engem! Rendben? - mondta kedvesen és ismét megcsókólta.

Bólintott rá May.

Másnap reggel Yumi rákérdez a forrásvizes dologra, May pedig már férreérti az egészet. De hamar kiderül, hogy csak a jollétére kérdez rá. Természetesen azonnal igent mond. És szépen megköszöni, hogy odavezényelte.

Mikor azt osztály egy kis patakon kel át, May hátra marad, hogy gondolkodhasson, amikor ismét megjelenik Mark. A lány annyira megijed tőle, hogy megcsúszik és beleesik a vízbe, rosszúl lépve. Mindenki hangos sikoltásra lesz figyelmes. Azonnal a lány köré csoportosulnak, hogy lássák, mitörtént. Ekkor Mark hírtelen felkapja Mayt.
- Ne mozogj, hagy vizsgáljalak meg gyorsan!
- Ez nagyon fáj! - szólalt meg a lány.

- Azt hiszem, eltört a csontod! - szólt a lányhoz - Ken, visszaviszem Mayt a kocsihoz és leviszem az orvoshoz. - válaszolta aggódalmas hangnemeben Kennek.

- Rendben, de igyekezzetek! Addig tartom a frontot, Mark.

Felkapta a lányt és sietett vele vissza a városba. Közben beszélgettek:

- Nagyon fáj? - kérdezte vezetés közben.
- Igen! Aua! - jajgatta.

- És tudod mozgatni?

- Megpróbálom! - amikor hozzáért már attól jajgatni tudott vona - Nem! Ez nagyon fáj!
- Akkor kérlek, ne mozgasd, rendben? Kibírod még egy kicsit?
- Ez mind a te hibád! - jelentette ki May.
- Hogy mondhatod ezt? Még is mit tettem, hogy így viselkedsz velem?
- Te egy 24 éves tanár , én meg egy 17 éves diák vagyok.
- Mit vársz tőlem?
- Tőled? - kérdezett vissza - Semmit?
- Mit akarsz, mit tegyek?
- Csak egy dolgot kérnék, amit a jövőben is jól jegyezz meg! Hagyj békén, rendben?

Vége a harmadik résznek.

Folyt.köv.