Ezalatt Yoshi álmában:

"Egy lány! Az egyik pillantban közeledik felé, a másik pillanatban már szeretkezik vele egy ágyban! Nem látja a lány arcát, de még is ismerőst vél benne fölfedezni. A nevén szólítja!
Yoshi fekszik az ágyban, a lány pedig rajta! Szeretkeznek! A hangok mindkettőjükből orbitálisan mélyről törnek föl, éppen a lány testét simítja végig...
Amikor is történik valami.
Yoshiban egyszer csak feltámad a vérszomj, és rátámad a lányra, majd megöli őt. közben a lány kiabál segítségért, és kapálódzik is, hogy ellökje magától a fiút, de nem tudja. Egyre jobban elhagyja ereje. Amikor Yoshi belenéz a lány arcába, bevillan neki Makino arca. Mély döbbenet ül Yoshi arcára, látván a lány szenvedését, és hogy meghal!"

Ekkor felijed.
- "Mi volt ez?" - gondolta magában - Makino! - szólalt meg.

Másnap este: Makino siet hazafelé. Úgy érzi, valaki követi őt. Ekkor hátra-hátra tekintget, de senkit sem lát, egyszerűen csak érzi, és mintha hallaná a lépteit.
- Yoshi! - szólítja meg - Gyere elő! Tudom, hogy te vagy az!
Ekkor a sötét sikátórból előlép és nevet.
- Honnan tudtad?
- Hm?
- Honnan tudtad, hogy én vagyok az? - kérdezte.
- Megéreztem! - vágta rá.
- Oh, szóval megérezted? Nem is tudtam, hogy ilyen jó megérzéseid vannak.
- Én csak azért...
- Jaj ne! Hagyjuk ezt az érzelgőssőget! Kereken megmondom, hogy mirét jöttem most ide!
- Hm? - döbben meg a lány.
- Te is álmodtál valami furcsát, Yoshi? - szólalt meg Makino.
- Hm? - nézett a lányra - "Álmodott velem?" - mondta magában.
- Álmomban láttalak téged, a torony tetjén ültél és egy dalt énekeltél! Hogy is van? - gondolkodott rajta, aztán eszébe jutott:

"Szívem mélyén, él egy tudat,
hogy elvesztettem családomat.
Nem vagyok más, csak egy vámpír,
szívemet nyomja a nagy kín..."

- Te vagy az! - mondta megdöbbenve, és visszagondolt egy pártfogójára, aki egy legenda tekercset tartott a kezében is felolvasta neki:
-" A legenda szerint egy lány, akinek a felbukkanása különös, ő fogja megadni neked azt, amitől te is a család tagjává válhatsz! A kiválasztott álmodik veled, sőt még a gondolataidat kitalálja és múltadat tudni fogja!
- De Brego, én nem fogok egy embert megölni!
- Egy szóval sem mondtam!
- Hm?
- Szeretkezni fogsz vele! És mikor szeretkezel vele, majd megtudod!"

- Mit akartál mondani? - kérdezett vissza Makino.
- Csak, hogy... - bizonytalanodott el Yoshi, ekkor - Azért jöttem, hogy behajtsam az adósságodat!
- Hogy mi?
- Jól hallottad! - mondta Yoshi - Az utolsó határidő pontosan egy hónap, akkor lesz holdtölte!
- Hagyd abba!
- Igen is velem leszel! Szeretkezni fogsz velem! - válaszolta.
- Ti pasik mindig csak arra tudtok gondolni? - kérdezte a lány. 
- Emlékszel, ígértél valamit? - emlékezteti a lányt
- És ha nem megyek?
- Akkor én jövök el, de azt inkább ne akard! - mondta magabiztos hangon - Akkor várlak!

Az iskolában diákok beszélgetnek:
- Hallottátok, mi történt múltkor? - szólalt meg az egyik lány.
- Én igen! - mondta az egyik fiú.
- Én viszont nem hallottam semmit! - szól egy harmadik illető.
- Nem is tudod? Hiszen erről harsog a rádió, és a TV is.
- Mondjátok már el! - szólt egy negyedik.
- Hát, hogy meghalt egy férfi!
- És ebben mi olyan érdekes?
- Na de, hogyan halt meg? - vágott közbe a srác.
- Hogyan? Mond már!
- Okés! Szóval állítólag egy harapás volt a nyakán! Tudjátok, mint a vámpíroknak? - mondta - És a vére pedig meg volt dermedve, biztosan kiszívták!
- Maradj már, a vámpír-sztori csak mese! Biztosan csak véletlen, lehet hogy dorogozott és oda bökte be a tűt. Gyertek menyjünk. - szólalt meg a lány.

Amikor leléptek és otthagyták a fiút, Makino, aki mindent hallott, odasietett a fiúhoz és megkérdezte.
- Szia, Tsubasa! Mond csak, tényleg van egy sztori egy itteni vámpírról?
- Hog egy? - vágott közbe - Nem egy, egy egész familia volt hajdan! De senki sem hiszi el!
- Mond csak, nekem elmondod? - kérdezte Makino.
Bementek egy terembe és becsukták az ajtót. Leültek egy padhoz és a fiú elkezdte mesélni.
- "Még az 1700-as években történt a dolog! Egy népes vámpír-család, a Dark-ok, a hegyen lévő kastélyban éltek."
- Yoshi! - szólalt meg hallkan.
- Mondtál valamit Makino? - vágott közbe.
- Semmit! - szólalt meg - Folytasd, kérlek!
- "Egyik nap az emberek segítésgért fordultak hozzájuk. Egyezséget is kötöttek, miszerint segítségükért cserébe emberáldozatot kérnek. 20 nőt és 20 férfit."
- És mi volt a feladatuk? Mit kellett csinálniuk?
- Amikor aláírták a szerződést, egyben aláírták a halálos ítéletüket. Mikor elvégezték a tisztogatást..."
- Tisztogatás? - szólt közbe Makino.
- "A feladatuk, hogy minden szörnyet meg kellett ölniük, mert azok az emberekre támadtak. Csakhogy, mikor végeztek a feladattal, követelték a jussukat. És hát az emberek nem akartak ételként kínálkozni a vámpíroknak, ezért inkább szembeszálltak velük!"
- Szembeszállni velük?
- Igen! - mondta - "Elmentek, oda föl a hegyre..." - és mutatott az újjával a kastélyra.
- Szóval az a kastély az?
- Igen! - válaszolt - "Az emberek annyira féltek, hogy nappal támadtak, mert tudták, hogy a vámpírok nem bírják a fényt. És akkor elszabadult a pokol!"
- Mi történt? - kérdezett rá Makino.
- Mindenkit megöltek, és a kastélyt pedig felgyújtották. Amit most látsz, az a maradványa a történetnek.
- Látom! - és kinézett az ablakon.
- De a történetben írnak egy különös fiúról is! - szólalt meg.
- Igen? És mi a neve?
- Azt senki sem tudja, mert még soha senki nem találkozott vele, ha netán még is, akkor már nem él az illető.
- Akkor én vagyok az első, aki úgy találkozott vele, hogy túl is élte?
- Az legenda szerint, ez a fiú a családhoz tartozott, de egyszerűen csak a "család feketebáránya"-ként volt számontartva.
- Miért?
- Mert annak ellenére, hogy tisztavérű vámpírként született, nem szívta emberek vérét, sőt, még a Nap fényét is kitűnően bírta. Igaz megvannak a vámpírfogai, de valamiért nem lehetett teljesen a család tagja! Talán ezért lógott ki a sorból, mert lenézték, hogy más, hogy különbözik tőlük? Talán egyszerűen csak...
- ...tökéletes! - vágott közbe Makino.
- Igen! - mondta a srác - Ő a tökéletes vámpír, ezért nézték ki a családból! De ennek ellnére még is egyedül maradt.
- Egyedül!
- Az egyik leszármazottam a másik leszrámazottamnak mesélte, hogy ez a gyerek mindeg holdtöltekor kiül a vár legymagasabb tetejére és egy dalt dúdolgat! És végül édesanyám édesanyja  meg neki mesélte el! - aztán - Hogy is van az a dal? Egyszer hallottam! - gondolkodik, töri a fejét.
Ekkor Makino lehunyja szemeit és visszaemlékszik az álmára, majd el kezdi énekelni a dalt:

"Szívem mélyén, él egy tudat,
hogy elvesztettem családomat.
Nem vagyok más, csak egy vámpír,
szívemet nyomja a nagy kín..."

A fiú csodálkozva figyelte Makinot. Aki csak énekelte a dalt.
- Te... ezt honnan ismered? - vágott közbe.
- Álmomban... - gondolta - Ezt álmodtam!
- Úr Isten! Makino!
- Mi va'?
- Te találkoztál a vámpírral?- kérdezett rá.
- Aham! - mondta.
Te jó Isten! - döbbent meg - És elmondtad neki az álmodat?
- I...igen! De most mi van?
- Hát nem tudod?
- Honnan tudnám? - mordult rá Makino.
- Te jó ég! Úr Isten! Kapcsolatban állsz a világ legősibb, és legtisztább vérű, egyetlen vámpír leszármazottal!
- Miről hadoválsz te itt össze-vissza?
- Nem tudtad,hogy az, aki ezt a verset álmában hallja, és álmodik is a gondolattal, ami nem is a sajátja, az... az... Úr Isten! Ha a véréből iszik, akkor már a családjába tartozni! Hiszen a legendába az áll, hogy "Egy különleges személy vére kell, hogy ő is a család tagja legyen!" - mondta - Hát nem irigyellek Makino! - Nem azt mondtad, hogy nem szívja emberek vérét?
- De igen! De ha így a család befogadja és közéjük tartozhat? Mond Makino... - nyel egyet - ...ugye nem ígértél neki semmit sem?
Fejét a földre ereszti és nyel egy nagyont. Majd halk hangon megszólal.
- Már késő!
- Ugye nem?
- Amikor elöszőr találkoztam vele, azt hittem, hogy meg akar ölni, és ha meghagyja az életemet, ígértem neki valamit cserébe!
- Jaj, ne! - nyel egy nagyobbat - Készülj fel, Makino, testbe és lélekben is!
- Testben? Ezt hogy érted?
- Ugye még szűz vagy? - vágta rá.
- Miért kérdezi meg mindenki?
- Ő is...megkérdezte?
- Ő is ilyesmit mondott!
- Ajjaj! - mondta már belegondolva a szituációba.
- Ne aggódj, azt mondtam neki, hogy nem megyek el! Habár ő meg azt felelte, hogy ha nem megyek, akkor ő jön, és ne akarjam, hogy ő odajöjjön!
- Hát tényleg nagy bajban vagy!
- Nem fogok elmenni! Ezt már most leszögezem neked is, és neki is megmondtam már!
- Az nem fog segíteni! Amit ő fog csinálni, bárhol meg tudja csinálni!
Majd meglátjuk! 

Vége a második résznek!
Folyt.köv.