3.rész
Full Metal Panic - Közös emlékek
"Kibeszélem, mert ki akarom..."
Reggel van. A tábortűz az éjszaka folyamán kiégett, és már csak a hamu füstölög helyette. Chidori még mindig betakarva fekszik a földön. Souske sehol. Amikor felébredt, szemeit megdörzsölve rögtön Sousket kereste. Visszagondolt arra a csodás estére, habár egy-két részlet azért nem volt világos, ugyan is a forróítal nem más, mint forralt bor volt. De világosan emlékszik arra, amikor Souskeval volt.
A takaró alá pillantott, amikor észre vette, hogy testét nem fedi semmilyen ruhanemű, de még egy bugyi sem. Ekkor felakart állni, hogy megkeresse Sousket, aki éppen akkor jött a reggelivel, de még fájt a lába.
- Aúú! Azt hittem, hogy ez még az éjszaka folyamán elmúlott.!
Ekkor Souskera pillantott, aki teljesen el volt pirulva. Odanyújtotta az ételt.
- Reggeli!
- Ezt nekem csináltad? - örült meg neki Chidori.
Souske bólintott.
- Souske, mik ezek?
- Hal, meg erdei gyümölcsök! Azt hallottam, egészségesek!
Evés közben megszólal Chidori.
- Souske?
- Mi az Chidori, nem ízlik? Talán nem jó, amit csináltam?
Ekkor eszébe jutott: -"Talán nem jó, amit csinálok?"
- De nagyon is! - és mosolygott - De nem erről akartam beszélni veled! - nézett a fiú szemeibe, aztán belekezdett - Az este, ami kettőnk között történt...
- Ne aggódj, nem mondok semmit, mindent elfelejtek, mintha nem is történt volna meg. - vágta rá Souske, mintha tudta volna, mit akar mondani Chidori - Ne is beszéljünk róla, mert akkor...
Csakhogy tévedett. Chidori nagyon szomorú lett, és inkább nem mondott semmit.
- Értem! Rendben van! - vágott közbe, felállt és Souskefelé fordult - Azt sem tudod, mit akartam mondani, és te ennyivel elintézed a dolgot!? - vágta rá.
- Chidori, én azt hittem, hogy...
- Mit, Souske, mit hittél? Csak döntöttél és meg sem kérdeztél. - le akarta dobni magáról a pokrócot, hogy elfuthasson, amikor eszébe jutott, hogy nincsen rajta semmi, mert az éjszaka Souskeval szeretkezett és a fiú levetkőztette őt - Hol vannak a ruháim? - úgy viselkedett, mintha még nem látta volna Souske a testét, szégyenlős volt.
- Chidori, mit akarsz csinálni? - kérdezett vissza Souske, aki már nem értette a lányt. Majd egyik kezével a jobb irányba mutatott.
- Köszönöm! - válaszolta flegmán.
- Most meg hová mész?
- El innen! - ordította vissza.
Másnap a suliban:
- És csak így hagytad elrohanni, Souske? - kérdezett vissza a végén Shinji.
- Igen! - mély sóhaj - Mit tehettem volna? - kérdezi ismét.
- Hát, azt én meg honnan tudjam? Te vagy, akinek tudnia kéne, hogy Kaname mit érez irántad! - ekkor egy gondolat bevillant a fejébe - Apropó, még is mitől húzta fel Kaname ennyire a vizet? Biztos megint olyan Souske-san viselkedtél!
- Na várjunk csak, egy pillanat! - szakítja félbe Shinjit - Hogy érted azt, hogy "Souske-san viselkedtem"? Még is mit jelent az?
- Tényleg nehéz a felfogásod, Souske" - frissítette memóriáját a fiúnak - Kaname szokta mindig mondogatni, ha valami olyasmit csinálsz, ami csak rád vall, és még csak össze sem lehet téveszteni bármilyen másik személlyel.
- Most már értem! - vág közbe és közben grimaszol - Hé, Shinji, mond, te mit tennélvolna, ha ez történik?
- Mondtam már, hogy nem tudom! - egy pillanatra csönd - De, talán megpróbálnám kiengesztelni. Persze ez csak én ötletem. De ez attól is függ, mit mondtál neki, amitől így a szívére vette az esetet!?
- Hát, hogy is mondjam... - gondolkodik - ...történt az esete folyamán egy dolog és reggel arra kértem, hogy felejtse el...
- Te normális vagy, Souske? - ordított rá Shinji - Ez a legrosszabb dolog, amit egy lánynak csak mondani lehet! - fogja a fejét - Te jó ég!!! - őrül bele Shinji - Akkor megmondanád végre, még is mit csináltál vele azon a bizonyos estén?
- Hát nem akarom mondani, mert bárki meghallhatja és akkor még nagyon bajban leszek, mint voltam.
- Akkor írd le egy papírra. - és nyújtja a papírt.
Egy pár percbe beletellett, mire Souske le merte írni a cetlire azt a bizonyos szót (=szeretkezni). Mikor Shinji sutyiban elolvasta, majd szívbajt kapott attól, amit meglátott a papíron. Feje vörös lett, szíve dobogott, az és levegőért kapkodott.
- Te jó ég! Souske, ez tudod mit jelent? - néz rá kérdően - Te vagy az első, aki ilyen közel került Kanamehoz és még csak nem is akárhogyan. Az első alkalom, Te meg Ő! Te jó ég, még belegondolni is... - ekkor elájult az izgalomtól.
Eközben az iskolába jövet:
- Szóval, Chidori milyen volt a "Hétvégi kiruccanás" Souskeval?
- Ne is mond! Késsz borzalom volt. Az a fiú teljesen őrűlt. Komolyan Kyouko, nem tudja eldönteni mikor mit akar. Egyszer tök kedves, és ennivaló srác, máskor meg mintha nem is ő lenne az és aztán mindig mindent elront. Ah már nem is érdekel, komolyan mondom, Kyouko! Sosuke teljesen megőrjít! - ordibálja.
- A kérdés az Kaname, hogyan őrjít meg? Jó- vagy rossz irányba?
- Ezt most miért mondod, Kyouko?
- Mert ahogy elnézlek, egyátalán nem vagy rá mérges, sőt inkább, mint ha egy kicsit vonzódnál hozzá! Biztos, történt még valami azon az estén. Nincsen igazam, Kaname?
- Kyouko, mondhatok neked valamit?
- Valami baj van, Kaname? - aggódik érte.
- Attól függ, hogy milyen szemszögből nézzük a dolgot!
- Ez összefüggésben van Souskeval és a kirándulással?
Nem válaszol, csak bólogat.
- Mond már, mi történt, ami ennyire felidegesített? Nem volt szép a hely, ahova vitt?
- A hellyel nem volt semmi gond, egy tó mellett, este látni lehetett a csillagokat, finom és egyszerű élet, nagyon szép volt.
- Akkor hideg volt?
- Nem, mondom, hogy tökéletes volt, minden.
- Ki vele már! - ekkor Chidori arcára pillant - Kaname?
Chidori felkapja a fejét és a lány szemébe néz.
- Ki vele, mi történt? - egy másodperc néma csend - Történt valami, amiről én nem tudok?
Megint csak bólogat.
- Mond már, ne kelljen harapófogóval kihúzni belőled! - faggata.
- A második estén történt, a tóról jöttünk vissza, és akkor én meg Souske... - elszégyenli magát.
- Te meg Souske, mi? - várta a folytatást, ekkor reagált - Na ne! - teljes döbbenet - Csak azt nem mond, hogy te meg Souske együtt töltöttétek az éjszakát?
Ismét bólogatott.
- És csak az éjszakát vagy még történt egy s más is?
- Megtörtént az a dolog! Tudod, amit a többiek mindig emlegetni szoktak!
- Miket beszélsz? Te most csak szívatsz, ugye?
- Szerinted szoktam ezzel viccelődni, Kyouko? - kiabál vissza - Nem, most tuti! Ő meg én együtt voltunk, úgy, azon az estén, szeretkeztem Souske Sagaraval! - mondta letörten - És tudod mi a legfúrcsább az egészben? - kezdte el.
- Mi, Kaname? - érdeklődött Kyouko.
- Hogy még élveztem is! Amikor a lehellete az arcomhoz ért! Azokkal a durva kezekkel, amikkel a háborúkban és csatákban harcol nap mint nap, hozzám ér és végig húzza a karomon, mindig megborzongok. Amikor az ajkaival az ajkaimhoz ért! - és gondol vissza rá szomorúan.
- De, akkor mi a baj? Csinált valamit, amit nem akartál?
- Dehigy is, Kyouko! - mondta - Hanem reggel, amikor beszélni akartam vele, az este történt dologról és ő azt mondta, hogy felejtsem el, ami akkor volt, mert hogy ő nem úgy gondolta.
- De, biztos, hogy akarsz jönni ma suliba, mert ha gondolod, akkor szívesen fedezlek!? - próbált kedveskedni.
- Ne aggódj, kibírom, Kyouko!
- Ha te mondod? Akkor menyjünk!
Amikor Chidori és Kyouko beérnek a terembe, a lány a szokásos, mindennapi kiabálás helyett, csendben a helyére battyog. Út közben egyszer ő és Souske egymásra néznek, aztán mindketten elkapják tekintetüket. A többiek nem értik miről van szó, de azt már tudják, hogy Kanamenél valami nincsen rendben. Persze, mint mindig, a lányok zöme azt hiszi, hogy Souske csinált megint valamit, ami miatt a lány ilyen lehangolt lett. De megszólalni senki sem mert. Az osztály légköre hűvös lett. Mindenki csak bámult a lány mélabús tekinteteit. Ekkor bejött az osztályfőnök. Még nem telt el 5 másodperc, már ő is észre vette, hogy valami nincsen rendben.
- Chidori drágám, nem érzed jól magad? - kérdezte aggódóan.
- Hát, nem igazán!
- Haza akarsz menni?
- De akkor lemaradok a tananyaggal, Tanár nő!
- Semmi gond, ott van Souske, majd elviszi a házit, úgy is egy helyen laktok.
- NEM! - ordította - Úgy értem, biztos van valami fontosabb dolga, és nem fog ráérni!
- Tanár nő, Kaname nagyon beteg! - kezdett el Kyouko - Mondtam neki, hogy ne jöjjön ma suliba, mert lehet, hogy csak rosszabb lesz, de nem akart rám hallgatni! Ugye haza mehet? - kérdezte meg.
- Igen, pakolj össze és menyj haza! Souske majd hazakísér, nincsen apelláta! - jegyezte meg a tanárnő.
- Igen is, Tanár nő!
A fiú megvárta és kikísérte őt az osztály előtt.
Vége a harmadik résznek
Folyt.köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
