1.rész
Megismerkedéstől - Csókig

Csengettek a Hokaido Jinday Középiskolában. Új tanév kezdődik. May most lesz másodikos. Az iskolába érve harmadikos lányok beszélgetésére lesz figyelmes, igaz már így is késésben van, mert az első órája matek lesz, de azért időt szakít a beszélgetés végig hallgatására.
- Képzeld, azt hallottam, hogy új tanár jött a suliba! - mondta az egyik lány.
- Tényleg, és tudod ki az, ismered? - kérdezte a másik lány.
- Nem, még nem láttam, de megtudtam egy s mást róla, pl a nevét.180cm magas, Mark Nagato-nak hívják, 24 éves, ééés...! - szólalt meg a harmadik.
- Mond már! - szólt rá a másik két lány izgatott hangon.
- Na jó! Rohadt helyes, mellesleg sok péze van! - fejezte be.
- Aaaa! - sóhajtottak.
- Azért kár, hogy nem a mi tanárunk! - teszi hozzá ismételten az egyik.
- Jó lett volna... - kezdte el a másik.
- ...egy kicsit elszórakozni vele. - fejezte be a harmadik gúnyos kacajjal a végén.
May szörnyülködve hallgatja, a három lány trécselését, amikor is eszébe jutott a matek óra.
- Te jó ég, már megint elkéstem! - már rohant is.
Egészen az osztályajtóig fut, mielőtt kinyitja az ajtót megigazítja regyenruháját. Lenyomja a kilincset és benyit a terembe. Mikor meglátják az osztálytársai, mindenkinek megtetszik a lány, de May csak a tanárra néz, hogy elnézést kérjen, amikor is megakad a szeme rajta. Eszébe jut a három lány beszélgetése: "Nagyon helyes, 180 cm magas barna hajú. A neve Mark Nagato, és ő lesz az új matek tanár a suliban!"
- Igen, kisasszony? Miben segíthetek? -kérdezte kedvesen Mark.
- Bocsánat a késésért, tanár úr! Tudja, még csak most költöztünk ide, és még csak most járok ide először, még új vagyok. - mondta magabiztosan May.
Minden fiúnak azonnal megtetszett May, és már a szünetet várták, hogy beszélgetni tudjanak vele. Ez alól nem volt kivétel a tanár úr sem. Az első pillanattól kezdve megragadta May tekintete.
- És megkérdezhetem az új tanulónk nevét?
- A nevem May, May Kawaya. - válaszolta.
- Kérlek, mesélj egy kicsit magadról, hogy a többiek is jobban megismerhessenek! - kérte kedvesen.
- Hát, jó! - mosolygott - A szüleimmel nem régen költöztünk ide. Szeretem a társaságot, habár nincs sok barátom. Szeretek sportólni (úszni, teniszezni, kosarazni), szeretek sétálni, sőt a könyveket is szeretem, kedvenc olvasmányaim a tudományos technikákról és a misztikus eseményekről szólnak. Van kedvenc könyvem is, pl. Yamakashi Tome-től. Hát, röviden ennyi lenne.
- Akkor hadd mutatkozzam be én is, a nevem ...
- Mark Nagato! - fejezte be a lány.
- Igen, de te ezt ho...
- ...honnan tudom? Mindenki erről beszél a folyósókon.
- Akkor kedves May, foglalj helyet valahol.
May még a helyére sem ment amikor ismét megszólalt.
- Majd elfelejtettem, May. - szólt a lányhoz - Szünetben kérlek gyere velem az irodámba.
- Igen Mr. Nagato! - szomorodott el May.
- Rögtön az első napon, az irodába megy. Ráadásul az új tanáréba. Ez nem fer! - suttogott az egyik lány a másiknak.
- Ja. Bárcsak én mehetnék oda!- mondta sóhajtozva egy harmadik.
- Akkor folytassuk az órát. - szólt közbe a tanár.

Kicsöngettek, May pedig el volt keseredve, hogy biztos most felhívja a szüleit és leszídja. Ekkor megszólalt Mark.
- May Kawaya, kérlek gyere velem az irodámba. - és mutatott a tollával a lányra, majd felált a tanári asztaltól és megvárta míg a lány elindul felé. A lány szíve nagyon hevesen dobogott. A folyósón aztán megindultak a pletykálódások az új tanárról és Mayről. Odaérvén az irodába, Mark kinyitotta az ajtót, és betessékelte Mayt.
- Kérem, ne tessék felhívni a szüleimet! Tudom, hogy késtem...
- Ugyan, miért tenném? - nézett rá őszintén, majd el kezdett mosolyogni a lányra - De hallom a hírem előbb megelőzött engem.
May elbambult és elgondolkodott a tanár előbbi szavain.
- Látom nem itt jár az agyad? May! - szólította a nevén.
- Elnézést Nagato úr, csak azt gondoltam, hogy azért tetszett az irodájába hívni, mert a késésről van szó! - mondta.
- Ne haragudj, de szigorúnak kell lennem a diákokkal, mert ahogy gondolom, sokan kihasználnák a helyzetet és rendszert csinálnának belőle. Vagy te nem így gondolod, May? - kérdezett vissza Mark.
- De teljesen egyet értek a tanár úrral! - mondta - És, mondja csak Nagato úr, mi lesz a késésemmel? Ugye beírja?
- Hát, mit mondjak erre? Az igazság az, hogy nem szándékoztam beírni, mert még új vagy, meg én is, de ne forduljon elő még egyszer. Rendben?
Bólogatott May, aztán elnézést kér és elment.

A nap végére May jó és egyaránt rossz barátokra is szert tett. Persze a fiúk mindig a nyomában voltak, és soha sem szálltak le róla. Ezért elcsattant egy pár pofon. Már mindenki hazafelé ment, de neki bent kellett maradnia egy esszé miatt. A könyvtárban üldögélt és lapozgatta a könyveket, keresgélt, kutakodott, majd magára maradt. Egyszer csak megjelent Mark. May nem vette észre a nagy kutakodás közben. Amikor peidg megforudlt, hogy leüljön a helyére a tanárba botlott. Mivel nem volt olyan erős lány, így a földre zuhant, és a karját fájlalta.
- Jaj ne haragudj rám! Nagyon megütötted magad? - kérdezte a férfi.
- Áúú! Ez nagyon fáj! - mondta May, abban a pillanatban felismerte a hangot - Te... vagy is Ön az, Nagato úr?  De mit keres itt ilyen későn? - kérdezte.
- Ezt én is kérdezhetném tőled, May! A rendes lányok ilyenkor már régen otthon vannak.
- Maga szerint én nem vagyok rendes lány? - feleselt vissza.
- Oh, én nem így értettem!
- Hanem hogyan, magyarázza el.
-  Tudod, fura, hogy egy olyan lány, mint te, ilyen későn itt van még az iskolában.
- Miért itt nem szokás tanulni? - kérdezte és a karját fogta.
- De, biztosan! - mosolygott Mayre, aztán észre vette, hogy fogja a karját - Na, hadd nézzem azt a sebet. - mondta.
Megfogta a lány karját, felhajtotta a blúza szélét és szemügyre vette a balesetet.
- Hát ez elég csúnyácska esés volt, kedves May! - mondta viccesen, hogy megnevettesse a lányt.
- Tudja tanár úr, volt egy tényező, amibe beleütköztem. És túlságosan is kemény volt.
- Lehet, hogy nem kellett volna a falnak ütköznie, kisasszony! Jobban járt volna, ha az orra elé néz és kikerüli azt a falat, mert ha még jobban nekiütközött volna, akár a fejét is beüthette volna.
- Értem, és hogy tudnám kikerülni azt a falat? - kérdezi May.
- Azt én nem tudhatom, csak te! - mondta és a lány orrához ért a mutató ujjával - Oh, úgy látom kiejtettél valamit a kezedből?
Egyszerre hajoltak le a könyvért, és összekoccant a fejük. May egy kicsit megszédült és megint elesett volna, ha a tanár nem fogja meg. Egyik kezével átölelte a derekát és szorosan a  magához fogta a lányt, másikkal a lány homlokát érintette.
- Hé, jól vagy? - kédezte meg Mayt.
- Aha! - válaszolt halk hangon Marknak.
A férfi lecsúsztatta kezét a lány  arcára és igéző szemeibe nézett.
- Biztos, hogy semmi bajod sincsen? - még egyszer megkérdezte.
- Biztos! - lábra akart állni, de ismét megszédült.
Mark gyosan elkapta a lányt, aki az ölébe hullott, most nem volt magánál. Mark habozott, de végül megcsókolta Mayt. May is visszacsókolt.
- "Úr Isten! Mit művelek? Csókolózom a matek  tanárommal!" - kapott fejéhez, és abba hagyta, csak bámulta a férfit.
- Ez egy egyszeri és egyedi alkalom volt, de ne aggódj, ez nem fog többször előfordulni. Ígérem! - mosolygott és elment.

Vége az első résznek!
Folyt.köv.