Drága Inuyasha
II. rész: Megbocsátani vagy sem

Inuyasha szokás szerint várta Kagomet a kútnál. Azt hitte, hogy a lány nem gondolta komolyan azt, amit mondott. De hamar rá kellett, jöjjön, hogy nem így van.
- Ez nem lehet igaz. Kagome nagyon megsértődhetett, amiért így viselkedtem vele. De mit csinálhattam már megint rosszúl? Ezt már nem bírom ki! Ráadásul ma telihold estéje lesz! Jobb ha Kagome-nél maradok, ha nála vagyok, addig sem érhet baj.- válaszolta Inuyasha idegesen, majd megidult a kút írányába.

A közelben lévő bokrok mögül Sango és Miroku lesték Inuyasha-t. 
- Pár napja még pont ő mondta, hogy nem fog egy eszelős lány után rohangáli, most meg éppen azt készül tenni, ami ellen annyira tíltakozott. Vagy valami egész más miatt megy oda. Te mit gondolod, Sango? - kérdezi Miroku Sango-t.
- Miroku, nem mindenki olyan, mint te! De hát ki gondolta volna, hogy Inuyasha is? - válaszol Sango gúnyossan. - Te tudtad ezt szerzetes? Inu Yasha most vagy Kagome-hoz meg, vagy fél attól, hogy emberként nem tudja megvédeni magát? Milyen fura. - folytatta.

Amint átért Kagome világába, a lány szobájába vezette az útja. Bekukucskált, de senkit nem látott. Ekkor lépett be a lány a szobába. Nagyokat sóhajtozott. Leült az ágy szélére.  - Inuyasha! - mondta szomorúan - Hogy lehetsz ilyen... ilyen balfék! - folytatta. Amikor meghallotta miket mond, hegyezte a kutya füleit és hallgatózott tovább - Amikor mellettem vagy, akkor nem félek, de te neked mindig hősködnöd kell, és olyat teszel, hogy megbántasz vele másokat, és észere sem veszed! - Kagome el kezdett sírni - Idióta! Miért nem tudsz egy kicsit más lenni, akkor talán nem bántanál meg másokat, mint engem.

Inuyasha nem bírta tovább, hallkan kinyitotta az ablakot, átlépte az ablakpárkányt, odalépett a lány háta mögé, és a vállára tette a kezét. És ezeket a szavakat mondta. - Kagome, kérlek bocsáss meg. Tudom, hogy hülye voltam, de...
Kagome mikor meghallotta Inu Yasha hangját, azonnal abbahagyta a sírást és hírtelen felpattant. Szembefordult Inuyasha-val, és hüppögve ezt mondta. - Inuyasha? - aztán valami más az eszébe jutott - Te meg mit keresel itt? És, hogy kerültél a szobámba?
- Hát tudod, én azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért olyan meggondolatlan voltam, hogy megbántottalak és hogy fájdalmat okoztam. Kérlek, Kagome, ne haragudj rám! - mondta szomorúan, majd a lány szemébe nézett és közelebb lépett hozzá. Kagome semmit sem mondott, hírtelen átölelte, és szorosan tartotta, amikor véletlenül az ágyra estek. Kagome Inuyasha alatt feküldt. Észre sem vette, hogy a fiú bámulja őt, de ő csak nevetett, és örült annak, hogy itt van vele. Aztán Inuyasha közeledett a lány ajkaihoz és megcsókólta Kagome-t, aki hírtelen meglepődött, utána visszacsókolt. Hírtelen felpattant az ágyról.
- K...K..Kagome, mi a baj? Valami rosszat csináltam? - kérdezte Inu Yasha. De Kagome annyira megvolt szeppenve, hogy válaszolni sem tudott, csak nézett a fiúra és a kezével ajkát érintette, amit az imént Inuyasha megcsókólt.
- Ez volt az első csókom! - jegyezte meg Kagome. - Inuyasha! - ejtette ki száján. Aztán észre vette, hogy Inuyasha kezd emberré változni. - A holdtölte! - mondta Inu'-nak.

Inuyasha közelebb, és még közelebb lépett a lányhoz. Kagome szíve egyre hevesebben vert. Ahogy Inuyasha-é is. Megérintette Kagome arcát, majd közel hajolt hozzá, és lassan a lány ajkaihoz ért a sajátjával. Inuyasha Kagome vállára tette a kezét, és lassan lecsúsztatta a ruhadarabját. Kagome is így tett, kibontotta Inu' kabátját és levette, majd az ingét is lassan kigombólta és csúsztatta a fiú vállairól. Inu' az testével átölelte Kagome törékeny testét. (^^ Bocsika csak megszállta az ihlet!) Majd valahogyan az ágyra keveredtek. Inu' levette Kagome-ról az alsó ruházatát is. Kezét lassan végig simította a lány testén és közben megcsókolta. Kagome magához húzta Inu Yasha-t, akinek a fülébe súgott egy mondatot. - Én még nem voltam senkivel! Inu Yasha szeretlek. - ennyit mondott, aztán megcsókolta a srácot. Nem volt ez nagy meglepetés Inu'-nak, hiszen már tudta, de még is nagyon meglepődött. Gyengéden végig simította a lány hátát, aki gyengéden átölelte Inu'-t.

Szóval Inu Yasha az egész éjszakát Kagome-nél, Kagome-val töltötte.

Hajnalban, amikor Inu Yasha arcát az első napsugarak megérintették felébredt. Nem tudott aludni, mert valami gyötörte. Furán érezte magát, amiatt ami Kagome és közte történt az éjszaka. Nem értette mi ez az érzés. Nem akarta megbántani Kagome-t, aki békésen szundikált az ágyban Inu Yasha-t átkarolva. Inu' még egyszer megsimította a lány karját, megcsókólta. Erre Kagome is felébredt.
- Mi baj van Inu Yasha? - kérdezte Kagome.
- Semmi baj sincsen! - válaszolta neki - Aludj csak tovább! - nyugtatta meg a lányt, aztán megcsókolta még egyszer. Átölelte Kagome-t, aki nem értette, hogy mit csinál. Kagome az ölébe ült és Inu Yasha úgy altatta el. Amikor már elaludt, akkor kikellt az ágyból, felöltözött, ránézett Kagome-re, aki aludt. Nézte és egyre csak az a valami motoszkált a fejében.
- Bocsáss meg Kagome! - válaszolta, odalépett és megcsókolta - Nem ezt akartam, csak... - szakította félbe a mondanivalóját - ...szeretlek! - motyogta egészen halk hangon. Majd elfordult és elment, vissza az ő világába.

 Folyt.köv.