2.rész: Elős kívánság

Az első részben megtudtuk, hogy ez a titokzatos srác nem szereti a karácsonyt, sőt utálja, és azokat sem igazán szíveli, akik szeretik, és jobban szeretne inkább egyedül lenni.
Barátai mindig emiatt piszkálják, ő pedig nem veszi komolyan, pedig mindig mellé állnak, mert csak rájuk számíthat. Egyik nap sétál, amikor lármázásra lesz figyelmes. Kiderül, hogy egy lányt molesztál 3 idősebb srác, akit ez az ismeretlen fiú könnyedén leterít. A lány megmentéséért cserébe 3 kívánsággal ajándékozta meg a fiút, aki először nem vette komolyan...

A fiú sétál barátaival, akik éppen a "szerencséjéről" faggatják, amikor is egy ismerősbe botlik.
- Szia! - köszön rá a lány - Szóval Tsukusi a neved? Ő tegnap nem mondtad meg a neved! - szólal meg.
- Tsukusi, ki ez a lány? - kérdezi a fiú barát.
- Senki! Nem is ismerem! - tagadta le a lányt.
Ekkor megszólalt mégy egyszer:
- Tsukusi, tegnap még nem ezt mondtad... - mondta a lány, és a barátai felé fodult, hogy elújságolja a nagy hírt - ...képzeljétek, Tsukusi három, tőle idősebb férfitől mentett meg, akik molesztáltak. Csak odaszort egy jobb meg egy balhorgost és már terültek is.
- Tsukusi, nem is tudtam, hogy egy lányért megverekszel.
- Hagyjatok már! - mondta idegesen - Ki mondta, hogy ez a lány a barátnőm?
Ekkor mindenki csendben maradt, és a fiúra bámult.
- Neeee... - szólalt meg a fiú - Ezt nem mondhatjátok komolyan! Ugye nem hiszitek, hogy én meg ez a...ez a fruska... szóval, hogy mi... járunk?
- Há! Kimondta! - vágtar rá a barátja, közben a másik barátjához fordult - Régen még nem volt ilyen. Én azt hittem, hogy Ő mindig is ilyen befelé fordulós típus volt.
- Neked is ez a véleményed, Tina? - szólalt meg a másik barát - Szóval  te is arra jutottál, hogy Tsukusi titkot csinál a barátnőjéből?
- Mondtam már, hogy nem a barátnőm és késsz!  Ordította közbevágva, de mintha azok ott ketten nem is figyleltek volna rá.
- Ezt nem hiszem el! - mondta kiborúlva, és a lány felé fordult, hogy folytassa - Látod mekkor a port kavart a megmentésed? - aztán egy nagyon merész gondolata támadt vele szemben - Talán... nem kellett volna megmentenem téged! - mondta - Igen, ezt kellett volna tennem...ez lett volna a helyes.- nyugtatta magát.