14.rész
II. fejezet: "Csak te és én"

Végre eljött a piknikezés ideje. Már nagyon várta Ayumi, hogy Touyaval együtt legyen, kettesben. Touya titokban szervezkedett is egy kicsit, hogy meglephesse Ayumit, aki az egészről mit sem sejtett. Ő csak egy egyszerű piknikre gondolt, de helyette valami egészen mást fog kapni. Touya bízik abban, hogy elnyeri Ayumi tetszését és le tudja venni a lábáról a lányt.

Amikor Ayumi lejön a szobából, Touya egy kendőt vett elő a háta mögül. Amikor odaért hozzá a lány, Touya lassan a háta mögé lép és a kendővel beköt a szemét. Majd ismét a lány elé lép és megcsókolja. Ez után megfogja a kezét és lassan elvezeti a tóhoz.

- Touya, mit csinálsz? – kérdezte Ayumi – Ez csak egy egyszerű piknik!

- Sssss! Mutatni akarok valamit! – mondta.

Egy kis idő után megálltak. Touya a lány mögé ment és levette a szeméről  a kendőt.

- Ne less! – mondta neki.

Ekkor egy rózsával végig simította a lány ajkát és megcsókolta. Ayumi kinyitotta a szemét, amikor meglátta, hogy Touya mivel készült, tátva maradt szeme, szája.

- Touya! Ez,…ez,…gyönyrű! - mondta boldogan.

- Mint te! – mondta.

A gyönyörű, naplementés vacsora után, visszamentek a faházba. Felmentek a lépcsőn, amint beértek az ajtón belülre, Touya becsukta az ajtót.

- Nos, hol akarsz aludni? Az alsó részen vagy az emeleten? - kérdezte meg Ayumitól

- Hát, én… Az emeleten. Még úgy sem aludtam így?

- Akkor a tiéd az emelet! - mondta Touya mosolyogva.
Alig, hogy lekapcsolta Touya a villanyt, a lány már mocorgott.
- Touya, ébren vagy még? - kérdezte ijedt hagnon.
- Igen! Csak nincsen valami baj?
- Még soha nem aludtam ilyen magasan, mint most és egy kicsit félek itt fennt egyedül! - elhallgat - Lemehetek? - kérdezi.
- Miért ne jöhetnél? Gyere, segítek!
Ayumi elkezdett kimászni az ágyból, mivel sötét van, Touya nem igazán látta a lányt, hogy hova érkezik. Amikor Ayumi a fiút kereste, nem találta. Hírtelen elengedte az ágy szélét és egyenesen a fiú karjaiba zuhant.
- Hékás, jól vagy? - kérdezi Touya aggódó hangon.
- Igen, habár egy kicsit megütöttem magam!
- Hol?
- A vállamat!
- Mutasd! - kérte a lányt.
Ayumi kigombolta az ingét, lehúzta a válláról és megmutatta a fiúnak.
- Pontosan hol fáj? - kérdezte.
- Itt, a vállam! - mutatta Ayumi.
Ekkor Touya odahajolt és megpuszilta a helyet. Ayumi meglepődött.
- És most is fáj? - kérdezi Touya.
- Aham! - válaszola.
Ismét megcsókólta, gyengédebben, de ez a csók most tovább tartott, mint az előző.
- És most? - kérdezte halk hangon.
- Már csak egy kicsit!
Haladt feljebb a lány nyakánál...
- És most?
...míg végül elért az ajkaihoz.
- Itt? - kérdezte Touya.
- Aham!
És gyengéden megcsókolta a lány ajkait. Azután lefeküdtek Touya ágyára. A fiú gyengéden megcsókolta és a csókért cserébe levett a lányról egy ruhadarabot. Lassan lecsúsztatta a cipzárt a felsőjén. Az után következett a rövidnadrág. Kigombolta és lehúzta a lányról. Mikor már csupán egy bugyiban feküdt Touya mellett az ágyban, testét eltakarva, aztán Touya is megszabadult egy-két ruhadarabjától. A fiú egy vékony lepedővel betakarta testüket.
Touya körbefonta karjaival Ayumit és csókolta. Egész esete így voltak. Amikor reggel lett a lány kissé furcsán érezte magát. Mikor kinyitotta a szemét megpillantotta a melletté szunyáló srácot. Egy picit elszégyelte magát. Ki akart szállni az ágyból, amikor a lepedő alá tekintett és rájött, hogy nincsen egy alsóneműn kívül semmi sem rajta.
A ruhái után kapkodott, amikor egy hangra lett figyelmes.
- Hová mész?
- Oh, Jó reggelt! Azt hittem, alszol! - szólalt meg egy picit megszep-penve Ayumi.
- Már felébredtem, mert valaki nagyon mocorgott mellettem.
- Ne haragudj!
Ayumi becsavarta magát egy lepedőbe és úgy ment a ruhái után.
- Most meg miért vagy ilyen szégenlős, hiszen tegnap mindent láttam?!
- Hogy érted, hogy mindent? Hiszen sötét volt!
Touja el kezdett nevetni.
- Ne nevess, ez nem vicces! - mondta - Jesszuss!
- Bocsi! Ne haragudj! - és mosolygott - Tényleg szégyenlős vagy?
Ayumi csak megszeppenve nézte a fiút, aki csak mosolygott rajta.
- 'Hogy tud így mosolyogni ezen, mint egy gyerek?' - gondolta magában.
Touya odament hozzá és megszólalt
- De ha ennyire zavar, hogy nézlek miközben öltözöl, akkor kinn is megvárhatlak, ha gondolod! - és mosolygott.
- Megtennéd? - szólalt meg Ayumi.
- Igen! - és megpuszilta a homlokát, majd eltávozott a szobából.

Vége a tizennegyedik rész, második fejezetének!
Folyt.köv.